Pál második levele a korinthusiakhoz
2. fejezet
1. vers
Azt tettem fel magamban, hogy nem megyek közétek ismét szomorúsággal.
2. vers
Mert ha megszomorítalak titeket, ugyan ki az, aki megvidámít engem, ha az nem, akit én megszomorítok?
3. vers
És azért írtam nektek éppen azt, hogy amikor odamegyek, ne érjen szomorúság azoktól, akiknek örülnöm kellene, mert meg vagyok győződve mindegyikőtök felől, hogy az én örömöm mindnyájatoké.
4. vers
Mert sok szorongással és aggódó szívvel, könnyek között írtam nektek, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amely bőségesen megvan bennem irántatok.
5. vers
Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem – hogy ne túlozzak – részben titeket mindnyájatokat.
6. vers
Elég az ilyennek az a büntetés, amelyet a többség részéről kapott.
7. vers
Olyannyira, hogy most éppenséggel ti bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok, nehogy valahogyan a túlságosan nagy bánat eleméssze az ilyet.
8. vers
Azért kérlek titeket, hogy tanúsítsatok iránta szeretetet.
9. vers
Mert azért is írtam, hogy lássam, megbízhatók és mindenben engedelmesek vagytok-e.
10. vers
Akinek pedig ti megbocsátotok valamit, én is, mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, értetek tettem Krisztus színe előtt,
11. vers
hogy be ne csapjon minket a Sátán, mert nem ismeretlenek előttünk az ő szándékai.
12. vers
Amikor pedig Tróászba érkeztem Krisztus evangéliumának ügyében, és kaput nyitott nekem az Úr,
13. vers
nem volt lelkemnek nyugalma, mivel nem találtam ott testvérünket, Tituszt. Ezért elbúcsúztam tőlük, és elmentem Macedóniába.
14. vers
De hála legyen Istennek, aki Krisztusban mindenkor diadalra vezet minket, és ismeretének illatát minden helyen megjelenti általunk.
15. vers
Mert Krisztus jó illata vagyunk Istennek mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között.
16. vers
Ezeknek a halál illata halálra, azoknak pedig az élet illata életre. És erre ki alkalmas?
17. vers
Mert nem vagyunk olyanok, mint sokan, akik nyerészkednek Isten igéjével, hanem tisztán, mintegy Istenből szólunk Isten előtt, Krisztusban.
Könyvek
