Pál második levele a korinthusiakhoz
capítulo 3
verso 1
Kezdjük ismét ajánlani magunkat? Vagy talán mint némelyeknek, nekünk is szükségünk van hozzátok szóló vagy tőletek kapott ajánlólevelekre?
verso 2
A mi levelünk ti vagytok, beírva a szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember,
verso 3
mert meglátszik rajtatok, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével írva, nem kőtáblákra, hanem a szív hústábláira.
verso 4
Ilyen bizodalmunk van Krisztus által Isten iránt.
verso 5
Nem mintha magunktól alkalmasak lennénk arra, hogy saját magunk eldöntsünk dolgokat. Ellenkezőleg: a mi alkalmas voltunk Istentől van,
verso 6
aki alkalmassá tett minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.
verso 7
Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata annyira dicsőséges volt, hogy Izráel fiai nem tudtak Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt,
verso 8
hogyne volna még inkább dicsőséges a Lélek szolgálata?
verso 9
Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?
verso 10
Sőt már nem is dicsőséges, ami dicsőséges volt, az azt felülmúló dicsőség miatt.
verso 11
Mert ha dicsőséges a mulandó, mennyivel inkább dicsőséges, ami megmarad!
verso 12
Mivel tehát ilyen reménységünk van, nyíltan szólunk,
verso 13
és nem úgy, mint Mózes, aki leplet borított az arcára, hogy Izráel fiai ne lássák annak a végét, ami mulandó.
verso 14
De eltompult az értelmük, mert amikor az Ószövetséget olvassák, ugyanaz a lepel mind e mai napig felfedetlenül rajtuk marad, mivel az csak Krisztusban tűnik el.
verso 15
Mindmáig amikor csak olvassák Mózest, lepel borul a szívükre.
verso 16
De amikor megtérnek az Úrhoz, lehull a lepel.
verso 17
Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.
verso 18
Mi pedig az Úr dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük, és az Úr Lelke dicsőségről dicsőségre ugyanarra a képre formál át minket.
Libros
