Pál második levele a korinthusiakhoz

chapter 1

Chapters:

Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola és Timóteus testvér: Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, mindazokkal a szentekkel együtt, akik egész Akhájában vannak:

verse #2

Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.

verse #3

Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasság Atyja és minden vigasztalás Istene,

verse #4

aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket.

verse #5

Mert amint bőséggel kijutott nekünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vigasztalásunk is Krisztus által.

verse #6

Ha szorongatnak minket, az a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha pedig vigasztalást nyerünk, az a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, amely erőt ad ugyanazon szenvedések elviselésére, amelyeket mi is elszenvedünk.

verse #7

A mi reménységünk erős felőletek, mert tudjuk, hogy amint társaink vagytok a szenvedésben, úgy a vigasztalásban is.

verse #8

Mert nem akarjuk, testvéreim, hogy ne tudjatok a mi nyomorúságunkról, amely Ázsiában esett rajtunk, hogy rendkívül nagy, erőnk feletti terheket hordoztunk, úgy, hogy életünk felől is kétségben voltunk.

verse #9

Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat,

verse #10

aki ilyen nagy, halálos veszedelemből megszabadított és meg is fog szabadítani minket. Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít,

verse #11

mivel ti is segítségül vagytok az értünk mondott imádságotokkal, hogy sokan adjanak hálát értünk a sokak imájára nekünk adatott kegyelemért.

verse #12

Mert ez a mi dicsekvésünk, lelkiismeretünk tanúságtétele, hogy az Istentől jövő őszinteséggel és tisztasággal, nem testi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világban, kiváltképpen pedig közöttetek.

verse #13

Mert mást nem írunk nektek, mint amit olvastok és megértetek, és remélem, hogy mindvégig meg is fogtok érteni,

verse #14

ahogyan azt részben meg is értettétek, hogy mi a ti dicsekvésetek vagyunk, amint ti is nekünk az Úr Jézus napján.

verse #15

Ebben bízva akartam már előbb is hozzátok menni, hogy másodszor is részesüljetek kegyelemben,

verse #16

és tőletek átmenni Macedóniába és Macedóniából ismét visszatérni hozzátok, hogy ti indítsatok útnak Júdeába.

verse #17

Talán könnyelmű voltam, amikor ez volt a szándékom? Vagy amit akarok, test szerint akarom-e, úgy, hogy nálam az „igen, igen” lehet „nem, nem” is?

verse #18

De Isten a tanúm, hogy a mi beszédünk nálatok nem volt egyszerre igen és nem.

verse #19

Mert az Isten Fia, Jézus Krisztus, akit én, Szilvánusz és Timóteus közöttetek hirdettünk, nem volt „igen” is és „nem” is, hanem az „igen” vált valóra őbenne.

verse #20

Mert Isten valamennyi ígérete őbenne lett igenné, és őbenne lett ámenné az Isten dicsőségére miáltalunk.

verse #21

Isten az, aki minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken.

verse #22

Ő pecsételt el minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe.

verse #23

Én pedig Istent hívom tanúként magam mellé, hogy irántatok való kíméletből nem mentem el eddig Korinthusba.

verse #24

Mert nem akarunk uralkodni a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk örömötöknek, mert szilárdan álltok a hitben.