Pál második levele a korinthusiakhoz

chapter 7


Chapters:


verse #1

Mivelhogy ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében vigyük véghez megszenteltetésünket.


verse #2

Fogadjatok be minket. Senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem károsítottunk, senkit meg nem csaltunk.


verse #3

Nem vádképpen mondom, hisz előbb mondtam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt haljunk, együtt éljünk.


verse #4

Nagy bizalommal vagyok irántatok, sok dicsekednivalóm van felőletek, tele vagyok vigasztalódással, fölöttébb nagy az örömöm minden nyomorúságunk ellenére.


verse #5

Mert amikor Macedóniába érkeztünk, semmi nyugalma nem volt a testünknek, hanem mindenféle zaklatásban volt részünk: kívül harcok, belül félelem.


verse #6

De Isten, a megalázottak vigasztalója, minket is megvigasztalt Titusz megérkezésével.


verse #7

De nem csupán a megérkezésével, hanem azzal a vigasztalással is, amellyel nálatok megvigasztalódott, hírül hozva nekünk vágyakozásotokat, kesergéseteket és hozzám való ragaszkodásotokat, úgyhogy én még jobban örültem.


verse #8

Mert ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam, mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, de megszomorított titeket.


verse #9

Most azonban örülök – nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, és miattunk semmiben sem szenvedtetek kárt.


verse #10

Mert az Isten szerint való szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.


verse #11

Mert íme, ez a ti Isten szerint való megszomorodásotok milyen nagy igyekezetet keltett bennetek, sőt védekezést, sőt bosszankodást, sőt félelmet, sőt vágyakozást, sőt buzgóságot, sőt a vétkes megbüntetését. Mindenképpen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok e dologban.


verse #12

Ha tehát írtam is nektek, nem a sértő és nem is a sértett miatt tettem, hanem hogy nyilvánvaló legyen számotokra az irántunk való buzgóságotok Isten előtt.


verse #13

Megvigasztalódtunk tehát, de megvigasztalódásunkon túlmenően még sokkal inkább örültünk Titusz örömének, hogy lelkét mindnyájan megnyugtattátok.


verse #14

Mert ha valamit dicsekedtem is neki veletek, nem maradtam szégyenben, hanem amint minden, amit nektek mondtunk, igaz volt, úgy Titusz előtt való dicsekvésünk is igaz lett.


verse #15

És ő még jobb szívvel van irántatok, ahogy visszaemlékezik mindnyájatok engedelmességére, hogyan fogadtátok őt félelemmel és rettegéssel.


verse #16

Örülök, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek.

Chapters:


Books