chapter 4
Mikor Júda és Benjámin ellenségei meghallották, hogy a száműzetésből visszatérők templomot építenek Jehovának, Izrael Istenének,
azonnal Zorobábelhez és a nemzetségfőkhöz mentek, és így szóltak hozzájuk: „Hadd építsünk veletek, hisz miként ti, úgy mi is a ti Isteneteket imádjuk, és neki áldozunk Esár-Haddonnak, Asszíria királyának napjai óta, aki idehozott minket.”
Zorobábel és Jésua meg Izrael többi nemzetségfője azonban ezt mondta nekik: „Ti nem vehettek részt velünk Istenünk házának építésében, mert csak mi építünk Jehovának, Izrael Istenének, ahogyan Círusz király, Perzsia királya parancsolta nekünk.”
Erre az ország népe igyekezett elcsüggeszteni Júda népét, és elvenni a kedvüket az építéstől.
Tanácsadókat béreltek fel ellenük, hogy akadályozzák terveik megvalósulását Círusznak, Perzsia királyának minden napján, egészen Dáriusznak, Perzsia királyának uralkodásáig.
Ahasvérus uralmának elején vádiratot írtak Júda és Jeruzsálem lakói ellen.
Artaxerxésznek, Perzsia királyának napjaiban pedig Bislám, Mitredát, Tábeél és társai írtak Artaxerxész királynak; a levelet lefordították arámi nyelvre, arámi betűkkel írva.
Rehum, a fő kormánytisztviselő és Simsai, az írnok levelet írtak Artaxerxész királynak Jeruzsálem ellen.
(Rehumtól, a fő kormánytisztviselőtől, Simsaitól, az írnoktól és a társaiktól, a bíráktól és az alacsonyabb rangú kormányzóktól, valamint a titkároktól, Erek népétől, a babilóniaiaktól, Szúza lakóitól, vagyis az elamitáktól,
és a többi nemzettől, akiket a nagy és tiszteletre méltó Asznappár száműzetésbe vitt, és letelepített Szamária városaiban, és a többiektől a folyón túli területről.) Most pedig
itt egy másolat a levélből, amelyet neki küldtek:
„Artaxerxész királynak a szolgáidtól, a folyón túli területről való férfiaktól: Most pedig
tudja meg a király, hogy a zsidók, akik feljöttek tőled ide hozzánk, Jeruzsálembe érkeztek. Újjáépítik a lázadó és gonosz várost, befejezik a falakat, és javítják az alapokat.
Most tudja meg a király, hogy ha újjáépítik ezt a várost, és befejezik a falait, akkor sem adót, sem sarcot, sem vámot nem fizetnek majd, és ebből veszteségük származik a királyok kincstárainak.
Mivel a palota sójával sózunk, és nem tartjuk illőnek, hogy szemléljük, amint a király érdekei kárt szenvednek, azért üzenünk, hogy tudassuk ezt a királlyal,
és így utánanézhessenek őseid feljegyzéseinek könyvében. Megtalálod majd a feljegyzések könyvében, és megtudod, hogy ez a város lázadó város, megkárosítja a királyokat és a tartományokat, és már régtől fogva lázítók vannak benne. Emiatt pusztították el ezt a várost.
Tudomására hozzuk hát a királynak, hogy ha e várost újjáépítik, és falait befejezik, akkor nem lesz hatalmad a folyón túli terület felett.”
A király választ küldött Rehumnak, a fő kormánytisztviselőnek, Simsainak, az írnoknak és Szamáriában lakó társaiknak, valamint a többieknek a folyón túli területen:
„Békesség!
Jól érthetően felolvasták előttem a hivatalos okiratot, melyet küldtetek nekünk.
Vizsgálatot rendeltem el, és úgy találták, hogy az a város régtől fogva forrong a királyok ellen, lázadás és lázongás folyik benne.
Hatalmas királyok uralkodtak Jeruzsálem fölött, akik az egész folyón túli területet kormányozták; adót, sarcot és vámot fizettek nekik.
Most azért adjatok ki parancsot ezeknek a férfiaknak, hogy álljanak le a munkával, és a város ne épüljön újjá, míg parancsot nem adok rá.
Vigyázzatok, ne legyetek hanyagok, amikor végrehajtjátok ezt, nehogy még inkább kárt szenvedjenek a király érdekei.”
Miután felolvasták Rehum előtt, valamint Simsai, az írnok és a társaik előtt Artaxerxész király hivatalos okiratának másolatát, azok Jeruzsálembe siettek a zsidókhoz, és arra kényszerítették őket, hogy álljanak le a munkával.
Ekkor állt le a munka Isten házán, amely Jeruzsálemben volt, és szünetelt egészen Dáriusz, Perzsia királya uralkodásának a második évéig.