chapter 3
Amikor elérkezett a 7. hónap, és az izraeliták már a városaikban voltak, egy emberként Jeruzsálembe gyűltek.
Jésua, Jocadák fia, és a paptársai meg Zorobábel, Sealtiel fia, és a testvérei hozzáfogtak, és megépítették Izrael Istenének oltárát, hogy égőáldozatokat mutassanak be rajta aszerint, amit Mózesnek, az igaz Isten emberének törvénye ír.
Felállították tehát az oltárt a korábbi helyén – noha féltek a környező országok népeitől –, és égőáldozatokat kezdtek bemutatni rajta Jehovának, reggeli és esti égőáldozatokat.
Majd a leírtakkal összhangban megtartották a lombsátorünnepet, és égőáldozatokat mutattak be nap mint nap, annak megfelelően, ahogyan az áldozatok száma meg volt határozva minden egyes napra.
Ezután bemutatták az állandó égőáldozatot, valamint az újholdakra való és Jehova minden megszentelt ünnepi időszakára való áldozatokat, továbbá mindazokét, akik készségesen ajánlottak fel önkéntes adományt Jehovának.
A 7. hónap első napjától fogva kezdtek égőáldozatokat bemutatni Jehovának, noha még nem rakták le Jehova templomának alapját.
Pénzt adtak a kővágóknak és a mesterembereknek, továbbá élelmet, italt és olajat adtak a szidóniaknak és a tírusziaknak, hogy cédrusfát szállítsanak a Libanonról a tengeren át Joppéba, miként azt Círusz, Perzsia királya engedélyezte nekik.
A 2. évében annak, hogy eljöttek az igaz Isten házához Jeruzsálembe, a 2. hónapban Zorobábel, Sealtiel fia, és Jésua, Jocadák fia, valamint a többi testvérük, a papok és a léviták, s mindazok, akik kijöttek a fogságból Jeruzsálembe, hozzáfogtak a munkához; a 20 éves és annál idősebb lévitákat pedig kinevezték, hogy felügyeljék a Jehova házán végzett munkát.
Így hát Jésua meg a fiai és a testvérei, Kadmiel és a fiai, valamint Júda fiai összefogtak, továbbá Hénadád fiai, azoknak fiai és testvéreik meg a léviták úgyszintén összefogtak, hogy felügyeljék azokat, akik az igaz Isten házán dolgoznak.
Amikor az építők lerakták Jehova templomának alapját, akkor a papi öltözetet viselő papok trombitákkal, a léviták, Asáf fiai pedig cintányérokkal felálltak, hogy dicsérjék Jehovát, Dávidnak, Izrael királyának útmutatása szerint.
És énekelve felelgettek, dicséretet és hálát adva Jehovának, „mert ő jó, mert Izrael iránti odaadó szeretete örökké tart”. Az egész nép pedig Jehovát dicsérve hangos kiáltásban tört ki, amiért lerakták Jehova házának alapját.
Sokan a papok, a léviták és a nemzetségfők közül – az idős férfiak, akik látták az előző házat – hangosan sírtak, amikor látták, hogy lerakják e ház alapját, míg sokan mások örömujjongásban törtek ki.
Úgyhogy a nép nem tudta megkülönböztetni az örömkiáltás hangját a sírás hangjától, mert a nép olyan hangosan kiáltozott, hogy a hangja messzire elhallatszott.