chapter 8
Ki olyan, mint a bölcs,
és ki tudja a dolgok magyarázatát?
A bölcsesség megvilágosítja az ember arcát,
és kemény vonásai megenyhülnek.
Azt mondom,
hogy a király parancsát meg kell tartani,
már csak az Istennek tett eskü miatt is.
Ne siess el színe elől,
ne állj rá a gonosz dologra,
mert bármit akar, megcselekszi azt.
Mivel hatalmas a király szava,
ki merné neki azt mondani: mit teszel?
Aki a parancsolatot megtartja,
nem ismer nyomorúságot,
és a bölcs felismeri
az alkalmas időt és az ítéletet;
mert minden szándék elérésének
megvan az ideje és módja,
hiszen az embert sok nyomorúság terheli.
Senki sem tudja azt, hogy mi következik,
mert ki mondhatná meg, hogy mi hogyan lesz?
Senki sem uralkodhat a szél fölött,
hogy fogva tartsa,
és semmi hatalma nincs az embernek
a halál napja fölött.
Háború idején senki sem mehet szabadságra,
és a gonoszság nem szabadítja meg azt,
aki elköveti.
Láttam mindezt, és megfigyeltem mindent, ami a nap alatt történik olyan időben, amikor egyik ember a másik kárára hatalmaskodik.
Azután láttam, hogy a gonoszokat eltemetik, és nyugalomra mentek, viszont eltávolították a szent helyről azokat, akik becsületesen cselekedtek, és nevük feledésbe merült a városban.* Ez is hiábavalóság!
Mivel nem hajtják végre mindjárt az ítéletet a gonosz cselekedetek fölött, az emberek teljesen a gonosz cselekvésére adják szívüket.
Bár a bűnös akár százszor is vétkezhet, és lehet hosszú az élete, mégis tudom, hogy az istenfélőknek lesz jó dolguk, azoknak, akik az ő arcát félik.
A hitetlennek pedig nem lesz jó dolga, és nem hosszabbíthatja meg életét, olyanná lesz, mint az árnyék, mert nem rettegi Isten arcát.
Van ilyen hiábavalóság, amely e földön történik: vannak igazak, akikkel mint gonosztevővel bánnak, és vannak gonoszok, akiknek a sorsuk az igazak cselekedetei szerint alakul. Azt mondom, hogy ez is hiábavalóság.
Ezért az örömöt dicsérem. Mert nincs az ember számára jobb e világon, mint hogy egyék, igyék és vigadjon, és ez kísérje őt munkájában élete minden napján, amit Isten adott neki a nap alatt.