Prédikátor könyve

Chapters:

1 2 3 4 5 6 …   ⇤ ← 3 → ⇥

verse #1

Mindennek megvan a rendelt ideje, és megvan az ideje az ég alatt minden eseménynek.

verse #2

Ideje van a születésnek,

és ideje van a meghalásnak;

ideje van az ültetésnek,

ideje van az ültetvény kiszaggatásának.

verse #3

Ideje van az ölésnek,

és ideje van a gyógyításnak;

ideje van a rombolásnak,

és ideje van az építésnek.

verse #4

Ideje van a sírásnak,

és ideje van a nevetésnek;

ideje van a jajgatásnak,

és ideje van a táncolásnak.

verse #5

Ideje van a kövek szétszórásának,

és ideje van a kövek összegyűjtésének;

ideje van az ölelésnek,

és ideje van az öleléstől való tartózkodásnak.

verse #6

Ideje van a keresésnek,

és ideje van az elvesztésnek;

ideje van a megőrzésnek,

és ideje van az eldobásnak.

verse #7

Ideje van a szaggatásnak,

és ideje van a megvarrásnak;

ideje van a hallgatásnak,

és ideje van a szólásnak.

verse #8

Ideje van a szeretetnek,

és ideje van a gyűlöletnek;

ideje van a harcnak,

és ideje van a békességnek.

verse #9

Mi haszna van a munkásnak abból, amiért fáradozik?

verse #10

Láttam mindazt az elfoglaltságot, amit Isten adott az emberek fiainak, hogy fáradozzanak.

verse #11

Mindent szépen alkotott Isten a maga idejében. Az örökkévalóságot is az emberek szívébe helyezte, de úgy, hogy elejétől a végéig nem foghatják föl mindazt, amit Isten cselekszik.

verse #12

Fölismertem, hogy nem tehet jobbat az ember, mint hogy örvendjen, és jót tegyen egész élete során.

verse #13

De még az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik és iszik, és jól él fáradságos munkájából.

verse #14

Tudom, hogy amit Isten cselekszik, az örökké megáll, ahhoz nincs mit hozzáadni, és abból nincs mit elvenni. Isten azért cselekszi ezt így, hogy féljék őt.

verse #15

Ami most történik, már régtől megvan, és ami következik, az is már régen megvolt; és Isten visszahozza, ami elmúlt.*

verse #16

Ezenfelül azt is láttam a nap alatt, hogy az ítélet helyén hamisság és az igazság helyén gonoszság van.

verse #17

De azt mondtam magamban: az igazat és a hazugot egyaránt megítéli Isten. Mert ő szabja meg minden dolognak és minden tevékenységnek az idejét.

verse #18

Így szóltam azért magamban: az emberek fiai miatt van ez így, Isten megpróbálja őket, hogy meglássák: ők önmagukban az oktalan állatokhoz hasonlóak.

verse #19

Az emberek fiainak sorsa hasonló az oktalan állat sorsához: ugyanúgy végzik. Éppúgy meghal az egyik, mint a másik, és ugyanaz az éltető lehelet van mindegyikben, az embernek pedig nincs nagyobb méltósága az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság.

verse #20

Mindegyik ugyanarra a helyre kerül: mindegyik porból való, és mindegyik porrá lesz.

verse #21

Vajon ki tudhatja, hogy az ember lelke fölfelé száll-e, és az oktalan állat lelke a föld alá jut-e?

verse #22

Azért úgy láttam, hogy nincs jobb, mint hogy az ember örvendezzen munkájának, mivel ez az ő osztályrésze. Mert ki hozhatja vissza őt, hogy lássa, mi lesz utána?

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12