chapter 11
Vesd kenyeredet a víz színére,
és napok múltán megtalálod azt.
Adj belőle részt hétnek vagy nyolcnak is,
mert nem tudod,
milyen veszedelem következik a földre.
Mikor a sűrű fellegek megtelnek,
esőt adnak a földre.
Akár dél felé, akár északra dől le a fa,
ahová ledől, ott marad.
Aki a szelet figyeli, az nem vet,
és aki a sűrű felhőre néz, az nem arat.
Ahogyan nem ismered a szél útját
és a csontok formálódását
a várandós asszony méhében,
úgy nem ismerheted meg Isten munkáját sem,
aki mindezt véghez viszi.
Reggel vesd el magodat,
és este se pihentesd kezedet,
mert nem tudod, melyik jobb:
ez-e vagy amaz,
vagy mindkettő egyaránt jó lesz.
Valóban édes a világosság,
és jó látni szemünkkel a napot.
Azért ha sok esztendeig él is az ember,
mindig örvendezzen,
de emlékezzék meg a sötét napokról,
mert az sok lesz,
és ami eljön,
az is mind hiábavalóság.