Jób könyve

chapter 10


Chapters:


Jób kutatja szenvedése okát


verse #1

Szívből megutáltam életem. Szabadjára engedem hát panaszom, hadd beszéljek keserű lélekkel!


verse #2

Azt mondom Istennek: Ne tarts bűnösnek! Add tudtomra, miért perelsz velem!


verse #3

Jó neked az, hogy sanyargatsz, hogy megveted kezed munkáját, a bűnösök terveinek pedig kedvezel?


verse #4

Hát testi szemeid vannak neked, és annyit látsz te is, amennyit egy ember?


verse #5

Olyanok napjaid, mint a halandóé? Olyanok éveid, mint az emberé?


verse #6

Hiszen kutatod bűnömet, és keresed vétkemet,


verse #7

pedig tudod, hogy nem vagyok bűnös, de senki sem ment meg kezedből!


verse #8

Kezed formált és alkotott engem, azután elfordulsz, és el akarsz pusztítani?

1Móz 2,7; Zsolt 139,13


verse #9

Emlékezz csak: úgy formáltál, mint egy agyagedényt, mégis újra porrá tennél?

Ézs 45,9; Jer 18,6


verse #10

Nem úgy öntöttél-e, mint a tejet, és nem úgy oltottál-e, mint a sajtot?


verse #11

Bőrbe és húsba öltöztettél, csontokkal és inakkal szőttél át.


verse #12

Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet.


verse #13

De titokban már akkor elhatároztad, tudom, eleve ez volt a szándékod:


verse #14

ha vétkezem, te számon tartod, bűnöm alól nem mentesz föl engem.


verse #15

Ha bűnös vagyok, jaj nekem! De ha igaz vagyok, akkor sem emelhetem föl fejem; állandó gyalázat a részem, folyton csak gyötrelmeket látok.


verse #16

Ha mégis fölemelném, rám rontanál, akár egy oroszlán, és ellenem fordítanád csodás hatalmadat.

Ézs 38,13


verse #17

Kerítenél újabb tanúkat ellenem, bosszúságod pedig csak fokozódna: sorozatos támadásokat vezetnél ellenem.


verse #18

Miért is hoztál ki anyám méhéből? Bár kimúltam volna, és szem ne látott volna!

Jób 3,11


verse #19

Olyan lennék, mint aki nem is volt, akit az anyaméhből vittek a sírba!


verse #20

Úgyis rövid az időm! Ha megszűnnék a baj, és elmaradna tőlem, egy kissé felvidulnék,


verse #21

mielőtt elmegyek oda, ahonnan nem térhetek vissza: a sötétség és a homály országába,


verse #22

a vaksötét országba, a homály sötétjébe, ahol nincs rend, és még a napvilág is olyan, mint a sötét éjszaka.

Chapters:


Books