chapter 2
Feljön ellened az, aki szétszéleszt.
Óvd az erődítményeidet!
Tartsd szemmel az utat!
Készülj fel, és szedd össze minden erődet!
Jehova helyreállítja Jákob büszkeségét,
akárcsak Izrael büszkeségét,
mert a pusztítók elpusztították őket,
és tönkretették hajtásaikat.
Hatalmasainak pajzsa vörösre van festve,
harcosai karmazsinszínbe öltöztek.
Harci szekereinek vasszerszámai úgy ragyognak, mint a tűz
azon a napon, melyen harcra készül,
és katonái suhogtatják a borókafenyő lándzsákat.
Az utcákon vadul robognak a harci szekerek,
föl-alá száguldanak a köztereken.
Úgy fénylenek, mint az égő fáklyák, és úgy cikáznak, mint a villámok.
Összehívja katonatisztjeit.
Megbotlanak, miközben előrenyomulnak.
Az ő falához sietnek,
és felállítják a sáncot.
A folyók kapui megnyílnak,
és a palota megolvad.
Ez a döntés született: a város lelepleződik,
elhurcolják, rabszolganői pedig jajgatnak,
olyan a hangjuk, mint a galambé, miközben a mellüket verik.
Ninive olyan volt minden napján, mint a vízzel teli tó,
de most elmenekülnek.
„Álljatok meg! Álljatok meg!”
De senki sem fordul vissza.
Raboljatok ezüstöt, raboljatok aranyat!
Száma sincs a kincseknek.
Mindenféle értékes dolog van felhalmozva benne.
Üres, sivár a város, le van tarolva!
Elszáll a bátorságuk, térdük meginog, remeg a csípőjük,
és minden arcon félelem tükröződik.
Hol van az oroszlánok tanyája, ahol a fiatal oroszlánok esznek,
ahová az oroszlán jár a kölykeivel,
és senki nem rettenti meg őket?
Az oroszlán annyi zsákmányt szaggatott szét, amennyi elég volt kölykeinek,
és nőstény oroszlánjainak fojtogatott.
Megtöltötte barlangjait zsákmánnyal,
és tanyáit szétszaggatott állatokkal.
„Én szembeszállok veled – ez a seregek Jehovájának kijelentése. –
Harci szekereit füst közepette égetem el,
és kard emészti meg fiatal oroszlánjaidat.
Kiirtom a földről zsákmányodat,
és nem hallatszik többé követeid hangja.”