chapter 6
„Jaj azoknak Sionban, akik elbizakodottak,
akik biztonságban érzik magukat Szamária hegyén,
a legkiválóbb nemzet előkelőinek,
akikhez Izrael népe járul!
Menjetek át Kalnéba, és nézzetek szét.
Onnan menjetek Nagy Hamátba,
és menjetek le a filiszteusok lakta Gátba.
Jobbak-e azok, mint ezek a királyságok,
vagy területük nagyobb-e, mint a tiétek?
Elhessegetitek elmétekből a veszedelem napját,
és előmozdítjátok az erőszakot?
Elefántcsont ágyakon hevernek, és elnyújtóznak a pamlagokon,
a nyáj kosait és a hizlalt borjúkat eszik.
A hárfa hangjára rögtönöznek,
és mint Dávid, hangszereket terveznek maguknak.
Serlegből isszák a bort,
és a legkiválóbb olajokkal kenik magukat,
József szerencsétlenségével viszont nem törődnek.
Ezért száműzetésbe mennek a száműzöttek élén,
és véget ér a nyújtózkodók mulatozása.
Ez Jehovának, a seregek Istenének kijelentése: »A legfőbb Úr, Jehova megesküdött magára:
’Utálom Jákob büszkeségét,
gyűlölöm megerősített tornyait,
és kiszolgáltatom a várost, meg ami benne van.
És ha tíz ember maradna egy házban, azok is meghalnak.
Egy rokon jön majd, hogy kivigye és elégesse őket egymás után. Kiviszi csontjaikat a házból, majd attól, aki a ház belső szobáiban van, ezt kérdezi: „Van még veled valaki?” Az így felel: „Senki!” Ő pedig ezt mondja: „Hallgass! Nem annak van itt az ideje, hogy Jehova nevét említsük.”’
Mert Jehova ad parancsot,
és darabokra zúzza a nagy házat,
és törmelékké teszi a kis házat.
Vajon a kőszirten futnak-e lovak,
vagy szánt-e ott valaki marhákkal?
Ti viszont mérgező növénnyé tettétek a jogosságot,
és az igazságosság gyümölcsét ürömmé.
Örültök annak, ami értéktelen,
és ezt mondjátok: ’Hát nem a saját erőnknek köszönhetően lettünk ilyen hatalmassá?’
Ezért felhozok ellened egy nemzetet, ó, Izrael népe – ez Jehovának, a seregek Istenének a kijelentése –,
és ők elnyomnak benneteket Lebó-Hamáttól egészen az Araba völgyéig.«”