chapter 1
Simon Pétertől, Jézus Krisztus rabszolgájától és apostolától, azoknak, akik ugyanolyan értékes hitre tettek szert, mint mi, a mi Istenünknek, és Jézus Krisztusnak, a megmentőnek igazságossága által:
Egyre nagyobb ki nem érdemelt kedvességben és békében legyen részetek Istennek és Jézusnak, a mi Urunknak pontos ismerete által!
Isten hatalma ugyanis megadta nekünk mindazt, ami segít úgy élnünk, hogy odaadóan szolgáljuk őt, mert pontos ismeretet szereztünk arról, aki a saját dicsősége és erénye által elhívott bennünket.
Ezek által értékes és igen nagy ígéreteket tett nekünk, hogy Isten dicsőségének részeseivé váljatok általuk mint szellemteremtmények, miután kimenekültetek a világ romlottságából, amely helytelen vágyból fakad.
Éppen ezért komolyan törekedjetek arra, hogy hitetek erénnyel párosuljon, erényetek ismerettel,
ismeretetek önuralommal, önuralmatok kitartással, kitartásotok Isten iránti odaadással,
Isten iránti odaadásotok testvéri szeretettel, testvéri szeretetetek pedig mindenki iránt érzett szeretettel.
Mert ha ezek megvannak bennetek, és túláradnak, akkor nem lesztek tétlenek vagy gyümölcstelenek, mivel alkalmazzátok Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak pontos ismeretét.
Mert akiben nincsenek meg ezek, az vak, becsukja a szemét a világosság előtt, és elfelejtkezett arról, hogy megtisztult a régi bűneitől.
Ezért, testvérek, még szorgalmasabban törekedjetek arra, hogy biztossá tegyétek az elhívásotokat és a kiválasztásotokat, mert ha továbbra is ezeket teszitek, soha, semmiképpen nem fogtok elbukni.
Így dicsőségesen bemehettek majd Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak és megmentőnknek örök királyságába.
Ezért mindig azon leszek, hogy emlékeztesselek titeket ezekre, noha ismeritek őket, és megszilárdultatok az igazságban, melyet ismertek.
Ám helyesnek tartom – ameddig ebben a hajlékban vagyok –, hogy emlékeztesselek titeket,
mivel tudom, hogy hamarosan elhagyom a hajlékom, ahogy Jézus Krisztus, a mi Urunk is közölte velem.
Így mindig megteszem a tőlem telhetőt, hogy eltávozásom után visszaemlékezzetek ezekre.
Nem, nem fortélyosan kigondolt, valótlan történetek alapján ismertettük meg veletek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak hatalmát és jelenlétét, hanem azáltal, hogy szemtanúi voltunk nagyszerűségének.
Mert tiszteletet és dicsőséget kapott Istentől, az Atyától, amikor a fenséges dicsőség forrása ezeket a szavakat mondta neki: „Ő az én szeretett Fiam, akiben örömömet lelem.”
Igen, ezeket a szavakat hallottuk az égből, amikor vele voltunk a szent hegyen.
Így hát még jobban bízunk a próféciákban, és jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint egy sötét helyen – a szívetekben – fénylő lámpára (míg nappal nem virrad, és fel nem kel egy hajnalcsillag).
Mert először is tudjátok azt, hogy az Írásnak egyetlen próféciája sem származik valamilyen egyéni értelmezésből.
Prófécia ugyanis soha nem ember akaratából hangzott el, hanem Isten üzenetét mondták el emberek, ahogy arra a szent szellem indította őket.