A Zsoltárok könyve
90. zsoltár
Az örökkévaló Isten és a mulandó ember
1. vers
Mózesnek, Isten emberének imádsága. Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre.
2. vers
Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten!
3. vers
A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, emberek!
→
1Móz 3,19
4. vers
Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel.
→
2Pt 3,8
6. vers
reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszárad.
7. vers
Bizony elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt hirtelen semmivé leszünk,
8. vers
ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé.
9. vers
Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás.
10. vers
Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.
11. vers
Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod?
12. vers
Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!
13. vers
Fordulj hozzánk, Uram! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon!
14. vers
Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben!
15. vers
Örvendeztess meg bennünket annyi napon át, ahányon át megaláztál, annyi éven át, ahányban rossz sorsunk volt!
16. vers
Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon!
17. vers
Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!
→
1Kor 15,58
Könyvek
