A Zsoltárok könyve
145. zsoltár
A teremtett világ dicséri az Urat
1. vers
Dávid dicsérete. Magasztallak téged, Istenem, királyom, áldom nevedet mindörökké.
2. vers
Mindennap áldalak téged, dicsérem nevedet mindörökké.
3. vers
Nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék, nagysága felfoghatatlan.
4. vers
Nemzedékről nemzedékre dicsérik műveidet, hirdetik hatalmas tetteidet.
5. vers
Fenségeden, ragyogó dicsőségeden és csodálatos dolgaidon én is elmélkedem.
6. vers
Elmondják, hogy milyen félelmetes a hatalmad, én is felsorolom nagy tetteidet.
7. vers
Áradoznak, emlékezve nagy jóságodra, és örvendeznek igazságodnak.
9. vers
Jó az Úr mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez.
10. vers
Magasztal, Uram, minden teremtményed, és híveid áldanak téged.
11. vers
Elmondják, hogy országod milyen dicsőséges, és beszélnek hatalmadról,
→
Mt 6,13
12. vers
megismertetve az emberekkel az Úr hatalmas tetteit, országa ragyogó dicsőségét.
13. vers
Országod örökkévaló ország, uralkodásod nemzedékről nemzedékre tart.
14. vers
Támogat az Úr minden elesettet, és fölegyenesít minden görnyedezőt.
16. vers
Kinyitod kezedet, és kielégítesz minden élőlényt kegyelmesen.
18. vers
Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja.
19. vers
Teljesíti az istenfélők kívánságát, meghallja kiáltásukat, és megsegíti őket.
→
Péld 10,24
20. vers
Megtartja az Úr mindazokat, akik őt szeretik, de a bűnösöket mind elpusztítja.
21. vers
Az Úr dicséretét hirdeti ajkam, áldja örökké minden ember az ő szent nevét!
Könyvek
