A Zsoltárok könyve
78. zsoltár
A történelem tanítása
1. vers
Ászáf tanítókölteménye. Figyelj, népem, tanításomra, fordítsátok felém fületeket, amikor beszélek!
→
1Krón 15,19
2. vers
Mert példázatra nyitom számat, ősrégi titkokat akarok hirdetni.
→
Mt 13,35
3. vers
Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk,
→
5Móz 4,9
4. vers
nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az Úr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt.
5. vers
Intelmeket írt Jákób elé, tanítást adott Izráelnek, és megparancsolta őseinknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak.
6. vers
Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak,
7. vers
hogy Istenbe vessék bizalmukat, ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait.
8. vers
Ne legyenek olyanok, mint őseik, a dacos és lázadó nemzedék, az állhatatlan szívű nemzedék, amelynek lelke nem maradt hű Istenhez,
→
2Móz 32,9
9. vers
mint az íjjal fölfegyverzett efraimiak, akik meghátráltak az ütközet napján.
10. vers
Nem tartották meg Isten szövetségét, nem akarták követni tanítását.
11. vers
Elfelejtették nagy tetteit, csodáit, amelyeket látniuk engedett.
12. vers
Őseik előtt csodákat művelt Egyiptom földjén, Cóan mezején.
→
2Móz 7
13. vers
Tengert vágott ketté, és átvezette őket, a víztömeget gátként állította meg.
→
2Móz 14,21
15. vers
Sziklákat hasított ketté a pusztában, bőven adott inniuk a mélységből.
→
2Móz 17,6
16. vers
Patakokat fakasztott a sziklából, mint folyamokat zúdította le vizüket.
18. vers
Próbára tették Istent vágyaikkal, ennivalót kérve kívánságuk szerint.
19. vers
Isten ellen szóltak, amikor ezt mondták: Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában?
20. vers
A sziklára ugyan ráütött, folyt a víz, és patakok áradtak, de tud-e kenyeret is adni, és húsról gondoskodni népének?
21. vers
Az Úr ezt hallva megharagudott, és tűz lobbant fel Jákób ellen, haragra gerjedt Izráel ellen,
22. vers
mert nem hittek Istenben, és nem bíztak segítségében.
23. vers
Parancsot adott a magas fellegeknek, és megnyitotta az égi kapukat.
24. vers
Mannaesőt hullatott rájuk eledelül, mennyei gabonát adott nekik.
25. vers
Isteni kenyeret evett mindenki, eledelt küldött, hogy jóllakjanak.
26. vers
Keleti szelet támasztott az égen, és déli szelet hajtott erejével.
27. vers
Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, annyi madarat, mint a tenger fövenye.
28. vers
Táborukra hullatta azokat, hajlékaik köré.
29. vers
Ettek, és igen jóllaktak, amit csak kívántak, megadta nekik.
30. vers
De nem hagytak fel kívánságaikkal, bár még szájukban volt az étel.
31. vers
Ezért haragra gerjedt ellenük az Isten, megölte legjobbjaikat, leterítette Izráel ifjait.
33. vers
Ezért hiábavalóságban hagyta telni napjaikat, esztendeiket rémületben.
34. vers
Ha öldökölni kezdte őket, hozzá folyamodtak, megtértek, és kívánkoztak Isten után.
35. vers
Meggondolták, hogy Isten a kősziklájuk, a felséges Isten a megváltójuk.
36. vers
De csak szájukkal hitegették, nyelvükkel hazudoztak neki.
37. vers
Szívük azonban nem tartott ki mellette, nem voltak hűségesek szövetségéhez.
38. vers
Pedig ő irgalmas, megbocsátja a bűnt, nem akar elpusztítani, sőt sokszor visszafojtja haragját, nem engedi, hogy egészen fellobbanjon indulata.
39. vers
Meggondolja, hogy halandók ők, olyanok, mint a tovatűnő szél, amely nem tér vissza.
→
Zsolt 103,14
40. vers
Hányszor lázadtak ellene a pusztában, hányszor okoztak neki fájdalmat a sivatagban!
41. vers
Sokszor kísértették az Istent, megbántották Izráel Szentjét.
42. vers
Nem gondoltak hatalmára és arra a napra, amelyen kiváltotta őket a nyomorúságból,
43. vers
amikor jeleket tett Egyiptomban, és csodákat Cóan mezején.
→
2Móz 7
44. vers
Vérré változtatta a folyókat, nem ihattak a patakokból.
45. vers
Bögölyöket bocsátott rájuk, hogy marják őket, és békákat, hogy romlást hozzanak rájuk.
46. vers
Termésüket a cserebogárnak adta, munkájuk gyümölcsét a sáskáknak.
47. vers
Szőlőjüket jégesővel pusztította el, fügefáikat felhőszakadással.
48. vers
Állataikat jégesővel verette, jószágaikat villámokkal.
49. vers
Rájuk zúdította izzó haragját, dühét, háborgását, a nyomorúságot és a pusztító angyalok seregét.
50. vers
Utat nyitott haragjának, nem óvta meg őket a haláltól, életüket dögvésszel sújtotta.
51. vers
Levágott minden elsőszülöttet Egyiptomban, a férfierő első termését Hám sátraiban.
52. vers
Útnak indította népét, mint juhokat, vezette, mint nyájat a pusztában.
→
2Móz 14
53. vers
Biztonságban vezette őket, nem rettegtek, de ellenségeiket a tenger borította el.
54. vers
Bevitte őket szent helyére, erre a hegyre, melyet jobbjával alkotott.
→
2Móz 15,17
55. vers
Népeket űzött ki előlük, nekik osztotta ki azoknak birtokát, Izráel törzseit telepítette sátraikba.
→
Józs 24,11
56. vers
De ők kísértették a felséges Istent, lázadoztak, és nem tartották meg intelmeit.
57. vers
Hűtlenül elpártoltak, mint őseik, csalódást okoztak, mint a meglazult íj.
59. vers
Ezt hallva Isten felháborodott, és nagyon megutálta Izráelt.
60. vers
Elvetette sílói lakóhelyét, sátrát, amelyben az emberek közt lakott.
→
1Sám 4
61. vers
Fogságba juttatta hatalma jelét, ékességét ellenség kezébe.
62. vers
Népét fegyver martalékává tette, mert megharagudott örökségére.
63. vers
Ifjait tűz emésztette meg, szüzeinek nem énekeltek nászdalt.
64. vers
Papjai fegyver által estek el, özvegyei nem sírhattak.
65. vers
Akkor, mint aki addig aludt, fölébredt az Úr, mint egy bortól ujjongó hős,
66. vers
és visszaverte ellenségeit, gyalázatba döntötte őket örökre.
67. vers
De József sátrát megvetette, nem Efraim törzsét választotta,
69. vers
Magasra építette szentélyét, akár az eget, örök alapot vetett neki, akár a földnek.
70. vers
Azután kiválasztotta szolgáját, Dávidot, és kivette őt a juhaklok közül.
71. vers
A szoptatós juhok mögül hozta el, hogy pásztora legyen népének, Jákóbnak, és örökségének, Izráelnek.
72. vers
Pásztorolta is tiszta szívvel, terelgette ügyes kézzel.
Könyvek
