A Zsoltárok könyve
52. zsoltár
Isten megbünteti a bűnöst
1. vers
A karmesternek: Dávid tanítókölteménye,
2. vers
abból az időből, amikor az edómi Dóég Saulhoz ment, és jelentette neki, hogy Dávid Ahímelek házába érkezett.
→
1Sám 22,9
3. vers
Mit dicsekszel gonoszságoddal, te nagy hős? Hiszen Isten szeretete mindig megmarad!
4. vers
Romlásomra törsz, te cselszövő! Nyelved olyan, mint az éles borotva.
5. vers
A rosszat szereted, nem a jót, a hazugságot, nem az igaz beszédet. (Szela.)
6. vers
Szeretsz bántóan beszélni, álnok a nyelved.
7. vers
Össze is tör téged az Isten végleg, megragad, kiránt sátradból, kitép gyökerestül az élők földjéből. (Szela.)
8. vers
Látják ezt az igazak, és félnek, rajta meg nevetni fognak.
9. vers
Ez az az ember – mondják –, akinek nem kellett Isten oltalma, hanem nagy gazdagságában bízott, és csalárdságban volt erős.
10. vers
De én olyan vagyok, mint a viruló olajfa, Isten házában lehetek, bízom Isten szeretetében most és mindenkor.
→
Zsolt 92,13
11. vers
Hálát adok neked mindenkor, mert te munkálkodsz. Nevedben reménykedem, mert jó vagy híveidhez.
Könyvek
