A Zsoltárok könyve
92. zsoltár
Isten igazságának dicsérete
1. vers
Zsoltár. Ének szombatnapra.
2. vers
Milyen jó hálát adni az Úrnak, és zengeni neved dicséretét, ó, Felséges,
→
Zsolt 147,1
3. vers
hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel
4. vers
tízhúrú hangszeren és lanton, zengő hárfán!
5. vers
Mert megörvendeztettél tetteiddel, Uram, kezed alkotásainak ujjongok.
7. vers
Az ostoba ember nem ismeri fel, az esztelen nem érti meg.
8. vers
Ha úgy nőnek is a bűnösök, mint a fű, és kivirul minden gonosztevő, végül mégis el kell pusztulniuk.
9. vers
De te, Uram, magasztos vagy örökké!
10. vers
Mert ellenségeid, Uram, ellenségeid elenyésznek, szétszóródnak a gonosztevők mind.
11. vers
De engem olyan erőssé tettél, mint mikor a bivaly öklel, és friss olajjal kentél meg engem.
→
Zsolt 23,5
12. vers
Szemem nyugodtan nézi azokat, akik leselkednek rám, fülem nyugodtan hallja, hogy rám akarnak támadni a gonoszok.
13. vers
Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libánoni cédrus.
14. vers
Az Úr házában vannak elültetve, ott virulnak Istenünk udvarain.
15. vers
Öregkorban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak,
16. vers
és hirdetik: Igaz az Úr, kősziklám ő, akiben nincs álnokság!
Könyvek
