A Zsoltárok könyve

Capitole:

… 90 91 92 93 94 …   ⇤ ← 92 → ⇥

versetul 1

Zsoltár. Ének szombatnapra.

versetul 2

Milyen jó hálát adni az Úrnak, és zengeni neved dicséretét, ó, Felséges,

→ Zsolt 147,1

versetul 3

hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel

versetul 4

tízhúrú hangszeren és lanton, zengő hárfán!

versetul 5

Mert megörvendeztettél tetteiddel, Uram, kezed alkotásainak ujjongok.

versetul 6

Mily nagyok alkotásaid, Uram! Igen mélyek gondolataid!

→ Zsolt 104,24; Ézs 55,9; Róm 11,33

versetul 7

Az ostoba ember nem ismeri fel, az esztelen nem érti meg.

versetul 8

Ha úgy nőnek is a bűnösök, mint a fű, és kivirul minden gonosztevő, végül mégis el kell pusztulniuk.

versetul 9

De te, Uram, magasztos vagy örökké!

versetul 10

Mert ellenségeid, Uram, ellenségeid elenyésznek, szétszóródnak a gonosztevők mind.

versetul 11

De engem olyan erőssé tettél, mint mikor a bivaly öklel, és friss olajjal kentél meg engem.

→ Zsolt 23,5

versetul 12

Szemem nyugodtan nézi azokat, akik leselkednek rám, fülem nyugodtan hallja, hogy rám akarnak támadni a gonoszok.

versetul 13

Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libánoni cédrus.

versetul 14

Az Úr házában vannak elültetve, ott virulnak Istenünk udvarain.

versetul 15

Öregkorban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak,

versetul 16

és hirdetik: Igaz az Úr, kősziklám ő, akiben nincs álnokság!

Capitole:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150