A Zsoltárok könyve

Psalmul 77


Capitole:


A csüggedéstől a hálaadásig


versetul 1

A karmesternek, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára.

1Krón 25,1


versetul 2

Hangosan kiáltok Istenhez, Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám.


versetul 3

Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul, de lelkem nem tud megvigasztalódni.


versetul 4

Istenre gondolok, és csak sóhajtozom, róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem. (Szela.)


versetul 5

Szemeimet nyitva tartod, szótlanul hánykolódom.


versetul 6

Gondolkozom a régi napokon, a hajdani esztendőkön.


versetul 7

Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt kutatja lelkem:


versetul 8

Vajon végleg eltaszít az Úr, és kegyelmére többé nem számíthatok?


versetul 9

Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre?


versetul 10

Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.)


versetul 11

Az az én bajom – gondoltam –, hogy megváltozott a Felséges jóindulata.


versetul 12

Emlékezem az Úr tetteire, visszagondolok hajdani csodáira.


versetul 13

Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon.


versetul 14

Szent a te utad, Istenem! Van-e olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk?

2Móz 15,11


versetul 15

Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel.


versetul 16

Megváltottad hatalmaddal népedet, Jákób és József fiait. (Szela.)


versetul 17

Láttak téged a vizek, ó, Isten, láttak a vizek, és megremegtek, a mély vizek is reszkettek.


versetul 18

A felhők ontották a vizet, a magas fellegek mennydörögtek, nyilaid pedig cikáztak.


versetul 19

Mennydörgésed hangzott a forgószélben, villámok világították be a világot, reszketett és rengett a föld.


versetul 20

Utad a tengeren át vezetett, ösvényeid a nagy vizeken, lépteid nyoma nem látszott.

2Móz 14,21


versetul 21

Mint nyájat, úgy vezetted népedet Mózes és Áron által.

Capitole:


Cărți