A Zsoltárok könyve

Psalm 77


Chapters:


A csüggedéstől a hálaadásig


verse #1

A karmesternek, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára.

1Krón 25,1


verse #2

Hangosan kiáltok Istenhez, Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám.


verse #3

Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul, de lelkem nem tud megvigasztalódni.


verse #4

Istenre gondolok, és csak sóhajtozom, róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem. (Szela.)


verse #5

Szemeimet nyitva tartod, szótlanul hánykolódom.


verse #6

Gondolkozom a régi napokon, a hajdani esztendőkön.


verse #7

Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt kutatja lelkem:


verse #8

Vajon végleg eltaszít az Úr, és kegyelmére többé nem számíthatok?


verse #9

Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre?


verse #10

Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.)


verse #11

Az az én bajom – gondoltam –, hogy megváltozott a Felséges jóindulata.


verse #12

Emlékezem az Úr tetteire, visszagondolok hajdani csodáira.


verse #13

Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon.


verse #14

Szent a te utad, Istenem! Van-e olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk?

2Móz 15,11


verse #15

Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel.


verse #16

Megváltottad hatalmaddal népedet, Jákób és József fiait. (Szela.)


verse #17

Láttak téged a vizek, ó, Isten, láttak a vizek, és megremegtek, a mély vizek is reszkettek.


verse #18

A felhők ontották a vizet, a magas fellegek mennydörögtek, nyilaid pedig cikáztak.


verse #19

Mennydörgésed hangzott a forgószélben, villámok világították be a világot, reszketett és rengett a föld.


verse #20

Utad a tengeren át vezetett, ösvényeid a nagy vizeken, lépteid nyoma nem látszott.

2Móz 14,21


verse #21

Mint nyájat, úgy vezetted népedet Mózes és Áron által.

Chapters:


Books