A Zsoltárok könyve

Psalm 140

A karmesternek: Dávid zsoltára.

Ments meg, Uram, a gonosz emberektől, oltalmazz meg az erőszakos emberektől,

akik rosszat terveznek szívükben, mindennap háborúságot szítanak!

Nyelvük éles, mint a kígyóé, viperaméreg van ajkukon. (Szela.)

Őrizz meg, Uram, a bűnösök hatalmától, oltalmazz meg az erőszakos emberektől, akik jártomban el akarnak gáncsolni!

Tőrt vetettek nekem a gőgös emberek, köteleket és hálót feszítettek ki, az út mentén csapdát állítottak nekem. (Szela.)

Te vagy Istenem – mondom az Úrnak –, figyelj hát, Uram, könyörgő szavamra!

Én Uram, Uram, hatalmas szabadítóm, te véded fejemet a küzdelem napján.

Ne teljesítsd, Uram, a bűnös kívánságát, ne engedd sikerülni terveit, ne fuvalkodhasson fel! (Szela.)

A körülöttem ólálkodók fejére zúduljon az a nyomorúság, amit ajkuk felidéz!

Hulljon rájuk tüzes parázs, taszítsd őket vizes gödrökbe, hogy föl ne kelhessenek!

Ne maradjon meg a rágalmazó a földön, az erőszakos embert üldözze gonoszsága, míg össze nem roskad!

Tudom, hogy az Úr felkarolja a nincstelenek ügyét, a szegények jogát.

Csak az igazak magasztalják nevedet, a becsületesek maradnak meg színed előtt.

Books