A Zsoltárok könyve
140. zsoltár
Segítségkérés a rágalmazókkal szemben
1. vers
A karmesternek: Dávid zsoltára.
2. vers
Ments meg, Uram, a gonosz emberektől, oltalmazz meg az erőszakos emberektől,
3. vers
akik rosszat terveznek szívükben, mindennap háborúságot szítanak!
5. vers
Őrizz meg, Uram, a bűnösök hatalmától, oltalmazz meg az erőszakos emberektől, akik jártomban el akarnak gáncsolni!
6. vers
Tőrt vetettek nekem a gőgös emberek, köteleket és hálót feszítettek ki, az út mentén csapdát állítottak nekem. (Szela.)
7. vers
Te vagy Istenem – mondom az Úrnak –, figyelj hát, Uram, könyörgő szavamra!
8. vers
Én Uram, Uram, hatalmas szabadítóm, te véded fejemet a küzdelem napján.
9. vers
Ne teljesítsd, Uram, a bűnös kívánságát, ne engedd sikerülni terveit, ne fuvalkodhasson fel! (Szela.)
10. vers
A körülöttem ólálkodók fejére zúduljon az a nyomorúság, amit ajkuk felidéz!
11. vers
Hulljon rájuk tüzes parázs, taszítsd őket vizes gödrökbe, hogy föl ne kelhessenek!
12. vers
Ne maradjon meg a rágalmazó a földön, az erőszakos embert üldözze gonoszsága, míg össze nem roskad!
13. vers
Tudom, hogy az Úr felkarolja a nincstelenek ügyét, a szegények jogát.
14. vers
Csak az igazak magasztalják nevedet, a becsületesek maradnak meg színed előtt.
Könyvek
