A Zsoltárok könyve
75. zsoltár
Isten a világ Ura
1. vers
A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Ászáf zsoltáréneke.
→
1Krón 15,19
2. vers
Magasztalunk, ó, Isten, magasztalunk téged, mert közel van neved azokhoz, akik hirdetik csodáidat.
3. vers
Én állapítom meg azt az időt, amikor igazságot szolgáltatok.
4. vers
Ha meginog a föld és minden lakója, én megszilárdítom oszlopait! (Szela.)
5. vers
A kérkedőknek ezt mondom: Ne kérkedjetek! A bűnösöknek pedig: Ne legyetek fennhéjázók!
6. vers
Ne legyetek olyan fennhéjázók, ne beszéljetek nyakasan, gőgösen!
7. vers
Mert nem keletről, nem nyugatról, nem is a puszta felől jön a fölmagasztalás,
8. vers
hanem Isten fog ítélni: egyiket megalázza, másikat fölmagasztalja.
→
1Sám 2,7
9. vers
Mert pohár van az Úr kezében, tele habzó, fűszeres borral. Ha tölt belőle, meg kell inni, még a seprőjét is le kell nyelni minden bűnösnek a földön.
→
Jel 14,10;
Jer 25,15
10. vers
Ezt én mindenkor hirdetni fogom, és zsoltárt zengek Jákób Istenének.
11. vers
A fennhéjázó bűnösöket összetöröm, de az igazakat felmagasztalom!
Könyvek
