A Zsoltárok könyve
41. zsoltár
Elhagyott beteg könyörgése
1. vers
A karmesternek: Dávid zsoltára.
3. vers
Az Úr megőrzi, és életben tartja, boldog lesz a földön, nem engedi át ellenségei dühének.
4. vers
Az Úr enyhülést ad betegágyán, jobbulást ad neki, valahányszor betegen fekszik.
5. vers
Ezt mondom: Uram, légy kegyelmes hozzám! Gyógyíts meg engem, mert vétkeztem ellened!
6. vers
Ellenségeim rosszat mondanak rólam: Mikor hal már meg, mikor vész ki a neve?
7. vers
Aki eljön meglátogatni, hiábavalóságot beszél, szívében összegyűjt minden rosszat, azután kimegy az utcára, és kibeszéli.
8. vers
Mindazok, akik gyűlölnek, egymás közt sugdolóznak, és rosszat gondolnak rólam:
9. vers
Gyógyíthatatlan betegség támadta meg, nem kel föl többé onnan, ahol fekszik!
10. vers
Még a legjobb barátom is, akiben megbíztam, aki velem együtt evett, az is ellenem támadt.
→
Jn 13,18
11. vers
De te, Uram, légy kegyelmes, segíts fel engem, hadd fizessek meg nekik!
12. vers
Abból tudom meg, hogy kedvelsz, ha nem ujjonghat rajtam ellenségem,
13. vers
engem pedig megtartasz, mert feddhetetlen vagyok, és színed elé állítasz örökre.
14. vers
Áldott az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen.
→
Lk 1,68
Könyvek
