A Zsoltárok könyve
Salmo 41
Elhagyott beteg könyörgése
verso 1
A karmesternek: Dávid zsoltára.
verso 3
Az Úr megőrzi, és életben tartja, boldog lesz a földön, nem engedi át ellenségei dühének.
verso 4
Az Úr enyhülést ad betegágyán, jobbulást ad neki, valahányszor betegen fekszik.
verso 5
Ezt mondom: Uram, légy kegyelmes hozzám! Gyógyíts meg engem, mert vétkeztem ellened!
verso 6
Ellenségeim rosszat mondanak rólam: Mikor hal már meg, mikor vész ki a neve?
verso 7
Aki eljön meglátogatni, hiábavalóságot beszél, szívében összegyűjt minden rosszat, azután kimegy az utcára, és kibeszéli.
verso 8
Mindazok, akik gyűlölnek, egymás közt sugdolóznak, és rosszat gondolnak rólam:
verso 9
Gyógyíthatatlan betegség támadta meg, nem kel föl többé onnan, ahol fekszik!
verso 10
Még a legjobb barátom is, akiben megbíztam, aki velem együtt evett, az is ellenem támadt.
→
Jn 13,18
verso 11
De te, Uram, légy kegyelmes, segíts fel engem, hadd fizessek meg nekik!
verso 12
Abból tudom meg, hogy kedvelsz, ha nem ujjonghat rajtam ellenségem,
verso 13
engem pedig megtartasz, mert feddhetetlen vagyok, és színed elé állítasz örökre.
verso 14
Áldott az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen.
→
Lk 1,68
Libros
