A Zsoltárok könyve

Salmo 73


Capítulos:


A kételkedő ember megnyugvása


verso 1

Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten Izráelhez, a tiszta szívűekhez!

1Krón 15,19; Mt 5,8


verso 2

De az én lábam majdnem megcsúszott, kis híján elestem jártomban.


verso 3

Mert irigy lettem a kérkedőkre, látva a bűnösök jólétét.

Jób 21,7


verso 4

Mert halálukig sincsenek kínjaik, és kövér a testük.


verso 5

Nincs részük az emberek gyötrelmében, nem érik őket csapások, mint más embereket.


verso 6

Ezért a kevélység nyakláncát hordják, és az erőszak köpenyébe burkolóznak.


verso 7

Jómódjukban kérkedve néznek szét, szívükben öntelt gondolatok járnak.


verso 8

Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, elnyomással fenyegetőznek dölyfösen.


verso 9

Az ég ellen is feltátják szájukat, nyelvükkel megszólják a földet.


verso 10

Ezért fordul feléjük a nép, és mohón isszák szavaikat, mint a vizet.


verso 11

Ezt mondják: Honnan tudná ezt az Isten? Lehet-e tudomása erről a Felségesnek?

Zsolt 94,7


verso 12

Íme, ilyenek a bűnösök! Háborítatlanul gyarapítják vagyonukat szüntelen.


verso 13

De én hiába tartottam tisztán a szívemet, hiába mostam kezemet ártatlanságomban,

Jób 9,21; Mal 3,14


verso 14

mert csapások értek mindennap, fenyítések minden reggel.


verso 15

Már arra gondoltam, hogy én is úgy beszélek, mint ők, de akkor megtagadtam volna fiaid nemzetségét.


verso 16

Elgondolkoztam rajta, meg akartam érteni, de túl nehéznek tűnt nekem.


verso 17

Végül elmentem Isten szentélyébe, és megértettem, hogy milyen végük lesz.


verso 18

Bizony, sikamlós talajra állítottad és pusztulásba döntöd őket!


verso 19

Hogy fognak elpusztulni egy pillanat alatt! Végük lesz, semmivé lesznek rémületükben.

Jób 20,7


verso 20

Mint ébredés után az álomkép, úgy tűnik el képük, ha fölserkensz, Uram!


verso 21

Ha keseregne a szívem, és sajogna a bensőm,


verso 22

akkor olyan ostoba és tudatlan volnék veled szemben, mint az állat.


verso 23

De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet.

Róm 8,35


verso 24

Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz.


verso 25

Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban.


verso 26

Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!

Zsolt 16,5


verso 27

Bizony, elpusztulnak azok, akik eltávolodnak tőled. Kiirtod mindazokat, akik elhagynak téged!


verso 28

De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az Urat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet.

Capítulos:


Libros