Jób könyve
capítulo 20
Cófár második beszéde: A gonoszok jóléte mulandó
verso 1
Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta:
verso 2
Azért kényszerít ingerültségem feleletre, és amiatt van nyugtalanság bennem,
verso 3
mert megszégyenítő kioktatást hallok. De értelmes lelkem megadja a választ.
verso 4
Tudod-e azt, hogy ősidőktől fogva, amióta csak ember került a földre,
verso 5
a bűnösök vigadozása nem tarthat sokáig, és az elvetemültek öröme csak egy pillanat?
→
Zsolt 37,35
verso 6
Ha az égig nőne is büszkesége, és a felleget érné is feje,
verso 7
semmivé lesz örökre, mint a ganéj, és akik látták, majd ezt kérdik: Hová lett?
verso 8
Elrepül, mint az álom, és nem találják. Eltűnik, mint az éjszakai látomás.
→
Zsolt 73,19
verso 9
Nem ragyog már rá senkinek a szeme, lakóhelyén többé nem törődnek vele.
→
Jób 7,10
verso 10
Fiai a nincstelenek kedvében járnak, mert megszerzett vagyonát vissza kell szolgáltatnia.
verso 11
Ha ifjúi erőtől duzzadtak is tagjai, az vele együtt a porba hanyatlik.
verso 12
Ha édes szájában a gonoszság, és nyelvével szopogatja azt,
verso 13
ha sajnálja lenyelni, és ínyénél tartogatja,
verso 14
eledele átváltozik gyomrában, viperaméreggé lesz benne.
verso 15
Gazdagságot nyelt, de kihányja, hasából is kihajtja az Isten.
verso 16
Vipera mérgét szívja, áspiskígyó marása gyilkolja meg,
verso 17
hogy ne gyönyörködjék a folyóvizekben, a tejjel és mézzel folyó patakokban.
verso 18
Vissza kell hogy adja, amit felhalmozott, nem élvezheti, felvásárolt vagyonának sem tud majd örülni.
verso 19
Hiszen tönkretette, cserbenhagyta a nincsteleneket. Házat rabolt, de nem építheti majd tovább.
verso 20
Mivel gyomra nem tudta, mi az elég, értékeit nem mentheti meg.
verso 21
Falánksága semmit sem hagyott meg, ezért nem lesz tartós a jóléte.
verso 22
Bár nagy bőségben él, szorult helyzetbe jut, egyszerre sújt le rá az összes nyomorúság.
verso 23
Amikor meg akarja tölteni a hasát, rábocsátja izzó haragját, záporként hullatja rá evés közben.
verso 24
Amikor vasfegyver elől menekül, ércíjjal lövik át.
verso 25
Kirántja, és kijön a hátából, csillogó nyíl az epéjéből. Rémület fogja el.
verso 26
Sűrű sötétség lesz az osztályrésze, tűz emészti meg, amelyet nem ember szított. Aki sátrában megmaradt, azt is veszedelem éri.
verso 27
Leleplezi bűnét az ég, és ellene támad a föld.
verso 28
Házának jövedelmét elhurcolják, szétfolyik Isten haragja napján.
verso 29
Ezt kapja a bűnös ember osztályrészül az Istentől, ezt örökli beszédéért Istentől.
Libros
