A Zsoltárok könyve

73. zsoltár


Fejezetek:


A kételkedő ember megnyugvása


1. vers

Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten Izráelhez, a tiszta szívűekhez!

1Krón 15,19; Mt 5,8


2. vers

De az én lábam majdnem megcsúszott, kis híján elestem jártomban.


3. vers

Mert irigy lettem a kérkedőkre, látva a bűnösök jólétét.

Jób 21,7


4. vers

Mert halálukig sincsenek kínjaik, és kövér a testük.


5. vers

Nincs részük az emberek gyötrelmében, nem érik őket csapások, mint más embereket.


6. vers

Ezért a kevélység nyakláncát hordják, és az erőszak köpenyébe burkolóznak.


7. vers

Jómódjukban kérkedve néznek szét, szívükben öntelt gondolatok járnak.


8. vers

Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, elnyomással fenyegetőznek dölyfösen.


9. vers

Az ég ellen is feltátják szájukat, nyelvükkel megszólják a földet.


10. vers

Ezért fordul feléjük a nép, és mohón isszák szavaikat, mint a vizet.


11. vers

Ezt mondják: Honnan tudná ezt az Isten? Lehet-e tudomása erről a Felségesnek?

Zsolt 94,7


12. vers

Íme, ilyenek a bűnösök! Háborítatlanul gyarapítják vagyonukat szüntelen.


13. vers

De én hiába tartottam tisztán a szívemet, hiába mostam kezemet ártatlanságomban,

Jób 9,21; Mal 3,14


14. vers

mert csapások értek mindennap, fenyítések minden reggel.


15. vers

Már arra gondoltam, hogy én is úgy beszélek, mint ők, de akkor megtagadtam volna fiaid nemzetségét.


16. vers

Elgondolkoztam rajta, meg akartam érteni, de túl nehéznek tűnt nekem.


17. vers

Végül elmentem Isten szentélyébe, és megértettem, hogy milyen végük lesz.


18. vers

Bizony, sikamlós talajra állítottad és pusztulásba döntöd őket!


19. vers

Hogy fognak elpusztulni egy pillanat alatt! Végük lesz, semmivé lesznek rémületükben.

Jób 20,7


20. vers

Mint ébredés után az álomkép, úgy tűnik el képük, ha fölserkensz, Uram!


21. vers

Ha keseregne a szívem, és sajogna a bensőm,


22. vers

akkor olyan ostoba és tudatlan volnék veled szemben, mint az állat.


23. vers

De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet.

Róm 8,35


24. vers

Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz.


25. vers

Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban.


26. vers

Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!

Zsolt 16,5


27. vers

Bizony, elpusztulnak azok, akik eltávolodnak tőled. Kiirtod mindazokat, akik elhagynak téged!


28. vers

De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az Urat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet.

Fejezetek:


Könyvek