A Zsoltárok könyve
7. zsoltár
Ártatlan ember imádsága
1. vers
Dávid éneke, amelyet a benjámini Kús miatt énekelt az Úrnak.
2. vers
Uram, Istenem, hozzád menekülök! Szabadíts meg üldözőimtől, és ments meg engem,
3. vers
hogy szét ne tépjenek, mint az oroszlán, szét ne szaggassanak menthetetlenül.
4. vers
Uram, Istenem, ha ilyeneket tettem: ha álnokságot követtem el,
→
Jób 31
5. vers
ha rosszul bántam jóakarómmal, ha kifosztottam, aki ok nélkül bántott,
6. vers
akkor ellenség üldözzön és érjen utol engem, tiporja földre életemet, tapossa porba dicsőségemet! (Szela.)
7. vers
Uram, lépj elő haragodban, szállj szembe dühös ellenségeimmel! Kelj föl, szolgáltass igazságot nekem!
8. vers
Gyülekezzenek köréd a népek, te pedig foglalj helyet fölöttük a magasban!
9. vers
Az Úr ítéletet tart a népek fölött. Adj nekem igazat, Uram, hiszen igaz és feddhetetlen vagyok!
10. vers
Vess véget a bűnösök gazságának, és bátorítsd az igazat, szívek és vesék vizsgálója, igazságos Isten!
→
Jer 11,20;
Jel 2,23
11. vers
Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket.
12. vers
Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap büntethet.
14. vers
Pedig őt találja el a halálos fegyver, a tüzes nyilak, amelyeket készít.
15. vers
Ha rosszakarat fogan meg benne, nyomorúságot hordoz, és csalódást szül!
→
Jób 15,35
17. vers
Visszahárul fejére a nyomorúság, erőszakossága saját fejére száll.
18. vers
Hálát adok az Úrnak, mert igaz, zengem a felséges Úr nevét.
Könyvek
