34. zsoltár
Dávidé, abból az időből, amikor eszelősnek tettette magát Abímeleknél, aki aztán elkergette, ő pedig elment.
Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám.
Az Úrral dicsekszik lelkem. Hallják ezt az alázatosak, és örülnek.
Hirdessétek velem az Úr nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét!
Az Úrhoz folyamodtam, és ő meghallgatott, megmentett mindattól, amitől rettegtem.
Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk.
Kiáltott az elesett, az Úr meghallgatta, és minden bajából kiszabadította.
Féljétek az Urat, ti, szentjei, mert nem szűkölködnek az istenfélők.
Az oroszlánok is sínylődnek és éheznek, de akik az Úrhoz folyamodnak, nem nélkülözik a jót.
Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, megtanítalak benneteket az Úr félelmére.
Vigyázz, hogy nyelved ne szóljon rosszat, és ajkad ne beszéljen csalárdságot!
Hagyj fel a rosszal, és cselekedj jót, törekedj békességre, és kövesd azt!
Az Úr szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat.
Az Úr a gonosztevők ellen fordul, emléküket is kiirtja a földről.
Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból.
Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.
Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük.
Az Úr megváltja szolgái életét, és nem kell bűnhődnie senkinek, aki hozzá menekül.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150