A Zsoltárok könyve

132. zsoltár


Fejezetek:


Imádság Dávidért és a Sionért


1. vers

Zarándokének. Emlékezz, Uram, Dávidra, minden viszontagságára!


2. vers

Mert esküt tett az Úrnak, fogadalmat Jákób erős Istenének:

2Sám 7,1; ApCsel 7,46


3. vers

Nem megyek be addig házamba, nem fekszem le fekvőhelyemre,


4. vers

szememet nem hagyom aludni, szempilláimat nyugodni,


5. vers

míg nem találok helyet az Úrnak, lakóhelyet Jákób erős Istenének!


6. vers

Hallottuk, hogy a láda Efrátában van, és rátaláltunk Jaar mezőin.


7. vers

Menjünk el lakóhelyére, boruljunk le lába zsámolyánál!

1Krón 28,2


8. vers

Indulj el, Uram, nyugalmad helyére, te és hatalmad ládája!

2Krón 6,41


9. vers

Papjaidat vedd körül igazságoddal, híveid pedig hadd ujjongjanak!


10. vers

A te szolgádért, Dávidért ne fordulj el felkent királyodtól!

2Kir 19,34


11. vers

Megesküdött az Úr Dávidnak igazán, nem másítja azt meg: Véredből való utódot ültetek trónodra.

2Sám 7,12


12. vers

Ha fiaid megtartják szövetségemet és intelmeimet, amelyekre tanítottam őket, akkor még az ő fiaik is trónodon ülnek mindvégig.


13. vers

Mert a Siont választotta ki az Úr, azt kívánta lakóhelyéül:

2Krón 3,1; 2Krón 6,6


14. vers

Ez lesz lakóhelyem örökre, itt fogok lakni, mert így kívánom!


15. vers

Gazdagon megáldom eledelét, szegényeit jól tartom kenyérrel,


16. vers

papjait körülveszem szabadításommal, hívei vígan ujjonganak.


17. vers

Ott növelem meg Dávid hatalmát, gondom lesz felkentem mécsesére.

1Kir 11,36


18. vers

Ellenségeire szégyent borítok, őrajta azonban ragyogni fog koronája.

Fejezetek:


Könyvek