132. zsoltár
Zarándokének. Emlékezz, Uram, Dávidra, minden viszontagságára!
Nem megyek be addig házamba, nem fekszem le fekvőhelyemre,
szememet nem hagyom aludni, szempilláimat nyugodni,
míg nem találok helyet az Úrnak, lakóhelyet Jákób erős Istenének!
Hallottuk, hogy a láda Efrátában van, és rátaláltunk Jaar mezőin.
Papjaidat vedd körül igazságoddal, híveid pedig hadd ujjongjanak!
Megesküdött az Úr Dávidnak igazán, nem másítja azt meg: Véredből való utódot ültetek trónodra.
Ha fiaid megtartják szövetségemet és intelmeimet, amelyekre tanítottam őket, akkor még az ő fiaik is trónodon ülnek mindvégig.
Ez lesz lakóhelyem örökre, itt fogok lakni, mert így kívánom!
Gazdagon megáldom eledelét, szegényeit jól tartom kenyérrel,
papjait körülveszem szabadításommal, hívei vígan ujjonganak.
Ellenségeire szégyent borítok, őrajta azonban ragyogni fog koronája.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150