124. zsoltár
Zarándokének. Dávidé. Ha nem lett volna velünk az Úr – vallja meg ezt Izráel! –,
ha nem lett volna velünk az Úr, amikor ránk támadtak az emberek,
akkor elevenen nyeltek volna el bennünket, úgy fellángolt haragjuk ellenünk.
Akkor elsodortak volna a vizek, átcsapott volna rajtunk az áradat.
Átcsaptak volna rajtunk a tajtékzó vizek.
Áldott az Úr, aki nem adott oda minket martalékul fogaiknak!
Lelkünk megmenekült, mint a madár a madarász tőréből. A tőr összetört, és mi megmenekültünk.
A mi segítségünk az Úr nevében van, aki az eget és a földet alkotta.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150