A Zsoltárok könyve
44. zsoltár
A megalázott nép könyörgése
2. vers
Isten, saját fülünkkel hallottuk, elbeszélték nekünk apáink, mit vittél véghez napjaikban, a régi időkben.
→
5Móz 6,20;
Józs 4,21
3. vers
Kezeddel népeket űztél el, őket pedig a helyükre plántáltad. Nemzeteket zúztál össze, őket pedig a helyükre küldted.
→
Józs 24
4. vers
Mert nem a maguk fegyverével vették birtokba az országot, és nem a saját karjuk segítette meg őket, hanem a te jobbod és a te karod, a te orcád világossága, mert kedvelted őket.
5. vers
Te vagy királyom, ó, Isten! Parancsodra megszabadul Jákób.
6. vers
Általad verjük le ellenségeinket, neved segítségével tiporjuk el támadóinkat.
7. vers
Mert én nem az íjamban bízom, nem a fegyverem segít meg engem.
→
Jer 9,22
8. vers
Te segítesz meg ellenségeinkkel szemben, gyűlölőinket te szégyeníted meg.
9. vers
Istent dicsérjük mindennap, neved magasztaljuk örökké. (Szela.)
10. vers
Mégis elvetettél, megszégyenítettél minket, nem vonultál ki seregeinkkel.
11. vers
Megfutamítottál az ellenség előtt, gyűlölőink kifosztottak bennünket.
12. vers
Odadobtál minket, mint vágójuhokat, és szétszórtál a népek közé.
14. vers
Gyalázatossá tettél szomszédaink előtt, gúnyol és csúfol környezetünk.
15. vers
Szóbeszéd tárgyává tettél a népek között, fejüket csóválják miattunk a nemzetek.
→
1Kir 9,7
16. vers
Mindennap szidalmaznak engem, szégyen borítja arcomat
17. vers
a gyalázók és a káromlók szava miatt, az ellenség és a bosszúálló miatt.
18. vers
Bár mindez ránk szakadt, nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet.
19. vers
Szívünk nem szakadt el tőled, lépteink sem tértek le ösvényedről.
20. vers
Pedig a sakálok tanyájára űztél minket, és a halál árnyékát borítottad ránk.
21. vers
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és idegen istenhez emeltük volna fel kezünket,
22. vers
nem vette volna-e észre Isten? Hiszen ő ismeri a szívnek titkait.
24. vers
Serkenj fel! Miért alszol, Uram? Ébredj föl, ne taszíts el végképp!
25. vers
Miért rejted el orcádat, miért felejted el nyomorúságunkat és ínségünket?
26. vers
Lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt.
27. vers
Siess segítségünkre! Válts meg minket irgalmadból!
Könyvek
