A Zsoltárok könyve
10. zsoltár
Isten az elnyomottak reménysége
1. vers
Uram, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején?
2. vers
A bűnösök gőgjükben üldözik a nincstelent, de saját ármánykodásuk veszejti el őket.
3. vers
Dicsekszik kapzsiságával a bűnös, és áldást mond a haszonleső, de ezzel megcsúfolja az Urat.
4. vers
Fennhéjázva mondja a bűnös: Nem lesz számonkérés, nincs Isten! Ez minden gondolata.
→
Zsolt 14,1
5. vers
Útjai mindenkor eredményesek, azt hiszi, hogy messze van ítéleted, semmibe veszi ellenségeit.
6. vers
Azt mondja magában: Nem rendülök meg, nemzedékek váltják egymást, de engem nem ér baj.
7. vers
Szája tele van átokkal, csalással és durvasággal, nyelve nyomorúságot és bajt okoz.
→
Róm 3,14
8. vers
Ólálkodik a házak körül, titokban meggyilkolja az ártatlant, szeme a gyámoltalant figyeli.
9. vers
Lesben áll rejtekhelyén, mint oroszlán a bozótban. Lesi, hogy elragadhassa a nincstelent. Kiveti hálóját, és elragadja a nincstelent.
10. vers
Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat, ha a körmei közé jutnak.
11. vers
Azt mondja magában: Elfelejtett Isten, eltakarta arcát, nem lát meg soha!
→
Zsolt 94,7
12. vers
Állj elő, Uram, emeld föl kezedet, Istenem! Ne feledkezz meg a nincstelenekről!
13. vers
Miért vetheti meg Istent a bűnös? Miért mondhatja magában: Nem lesz számonkérés?!
14. vers
Pedig te látod a vészt és a bánatot, rátekintesz, és kezedben tartod. Rád bízhatja magát a gyámoltalan, az árvának te vagy a segítője.
→
Zsolt 68,6
15. vers
Törd össze a bűnös hatalmát, a gonosztól kérd számon bűnét, hogy nyoma se maradjon!
16. vers
Király lesz az Úr mindörökké, a pogányok pedig kivesznek országából.
17. vers
Az alázatosok kívánságát meghallgatod, Uram. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet,
18. vers
véded az árva és elnyomott ügyét, hogy ne hatalmaskodjék többé senki a földön.
Könyvek
