A Zsoltárok könyve
116. zsoltár
Hálaadás és fogadalom
1. vers
Szeretem az Urat, mert meghallgatja könyörgésem szavát.
2. vers
Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek.
3. vers
Körülfontak a halál kötelei, a sírtól való rettegés fogott el engem, nyomorúságban és bánatban van részem.
→
Zsolt 18,5
4. vers
De az Úr nevét hívom segítségül: Ó, Uram, mentsd meg életemet!
5. vers
Kegyelmes és igazságos az Úr, irgalmas a mi Istenünk.
6. vers
Megőrzi az Úr az együgyűeket, elesett vagyok, de ő megsegít.
7. vers
Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az Úr!
8. vers
Megmentettél engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól,
9. vers
az Úr színe előtt járhatok az élők földjén.
12. vers
Mit fizessek az Úrnak a sok jóért, amit velem tett?
13. vers
A szabadulásért fölemelem a poharat, és az Úr nevét hirdetem.
14. vers
Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe jelenlétében.
16. vers
Ó, Uram, én a te szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálóleányod fia: levetted rólam a bilincset.
17. vers
Hálaáldozatot mutatok be neked, és az Úr nevét hirdetem.
18. vers
Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe jelenlétében,
19. vers
az Úr házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!
Könyvek
