A Zsoltárok könyve
66. zsoltár
Isten csodálatos útjai
1. vers
A karmesternek: Zsoltárének. Örvendj, egész föld, az Istennek!
2. vers
Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét!
3. vers
Mondjátok Istennek: Milyen félelmetesek a te tetteid! Nagy erőd miatt hízelegnek ellenségeid.
4. vers
Az egész föld leborul előtted, és énekel neked, énekli neved dicséretét. (Szela.)
5. vers
Gyertek és lássátok Isten tetteit! Félelmetesek dolgai az emberek között:
7. vers
Hatalmasan uralkodik mindenkor, szemmel tartja a népeket, hogy ne kelhessenek föl a lázadók. (Szela.)
8. vers
Áldjátok, népek, a mi Istenünket, hangosan hirdessétek dicséretét!
9. vers
Ő tartott életben bennünket, és nem engedte, hogy lábunk inogjon.
10. vers
Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt.
11. vers
Hálóba kerítettél minket, nehéz terhet raktál a hátunkra.
12. vers
Embert ültettél a nyakunkra, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél, és felüdültünk.
→
Ézs 43,2
13. vers
Áldozatokkal megyek házadba, teljesítem fogadalmaimat,
14. vers
melyeket ajkam kimondott, és szám megígért a bajban.
15. vers
Hízott állatokat mutatok be neked áldozatul, kosokat is áldozok, marhákat és bakokat készítek el neked. (Szela.)
16. vers
Gyertek, halljátok, ti, istenfélők, mind, hadd mondjam el, mit tett velem!
17. vers
Szám hozzá kiáltott, nyelvem őt magasztalta.
19. vers
De Isten meghallgatott, figyelt imádságom szavára.
20. vers
Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem.
Könyvek
