A Zsoltárok könyve
17. zsoltár
Könyörgés szabadításért
1. vers
Dávid imádsága. Uram, hallgasd meg igaz ügyemet, figyelj esedezésemre! Ügyelj imádságomra, mert ajkam nem csalárd.
2. vers
Tőled jön felmentő ítéletem, hiszen látja szemed az igazságot.
3. vers
Megvizsgáltad szívemet, meglátogattál éjjel. Próbára tettél, nem találsz bennem álnokságot, nem jön ki ilyen a számon.
→
Zsolt 139,1
4. vers
Bármit tettek az emberek, én a te beszédedre figyelve őrizkedtem az erőszakosok útjától.
5. vers
Lépteim ösvényeidhez ragaszkodnak, nem inognak meg lépteim.
6. vers
Hozzád kiáltok, mert meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füledet, hallgasd meg beszédemet!
7. vers
Tégy csodát híveddel, mert te megszabadítod azokat, akik jobbodhoz menekülnek támadóik elől.
8. vers
Őrizz engem, mint szemed fényét, rejts el szárnyaid árnyékába
9. vers
a bűnösök elől, akik erőszakoskodnak velem, halálos ellenségeim elől, akik körülfognak.
10. vers
Konok szívük elzárkózik, szájuk gőgösen beszél.
11. vers
Lépten-nyomon körülvesznek, arra igyekeznek, hogy földre terítsenek.
12. vers
Olyanok, mint a zsákmányra vágyó oroszlán, mint a lesben álló hím oroszlán.
13. vers
Lépj elő, Uram! Szállj szembe vele, és terítsd le! Ments meg engem kardoddal a bűnösöktől!
14. vers
Ments meg kezeddel az emberektől, a világ embereitől, Uram, akik kiveszik részüket az életből! Töltsd meg hasukat azzal, amit nekik tartogatsz, lakjanak jól vele a fiaik is, és ami megmarad, hagyják gyermekeikre!
→
Jób 21,8
15. vers
Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember, öröm tölt el, ha meglátlak, amikor fölébredek.
→
Jel 22,4
Könyvek
