A Zsoltárok könyve

12. zsoltár


Fejezetek:


Az ember szava és Isten beszéde


1. vers

A karmesternek: Mély hangra. Dávid zsoltára.


2. vers

Segíts, Uram, mert elfogytak a kegyesek, eltűntek a hívek az emberek közül.

Jer 5,1


3. vers

Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek.


4. vers

Irtson ki az Úr minden sima szájat és nagyokat mondó nyelvet!


5. vers

Mert ezt mondják: Győzzük nyelvvel, segít rajtunk a szánk, ki lehetne úrrá rajtunk?


6. vers

Most már fölkelek – mondja az Úr – a szegények elnyomása, az elesettek sóhajtása miatt, és szabadulást adok az arra vágyódónak.


7. vers

Az Úr ígéretei tiszták, olyanok, mint a hétszer tisztított ezüst, melyet földbe vájt formába öntöttek.

Zsolt 18,31


8. vers

Uram, te megtartod ígéreteidet, minket pedig megoltalmazol ettől a nemzedéktől mindenkor,


9. vers

még ha bűnösök járkálnak is körülöttünk, és az alávalóságot magasztalják is az emberek.

Fejezetek:


Könyvek