A Zsoltárok könyve

2. zsoltár


Fejezetek:


Isten és felkentje diadalmaskodik


1. vers

Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek?

ApCsel 4,25; Jel 19,19


2. vers

Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és felkentje ellen:


3. vers

Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket!


4. vers

A mennyben lakozó kineveti, az Úr kigúnyolja őket.

Zsolt 59,9


5. vers

Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó haragjában így rémíti meg őket:


6. vers

Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon!


7. vers

Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá tettelek ma téged!

ApCsel 13,33; Zsid 1,5; Zsid 5,5; Zsolt 89,28


8. vers

Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget.

Dán 7,14


9. vers

Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt!

Jel 2,27; Jel 12,5; Jel 19,15


10. vers

Azért ti, királyok, térjetek észhez, okuljatok, ti, bírái a földnek!


11. vers

Félelemmel szolgáljátok az Urat, reszketve vigadjatok!


12. vers

Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül!

Fejezetek:


Könyvek