120. zsoltár
Zarándokének. Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltok, és ő meghallgat engem.
Uram, ments meg engem a hazug ajkaktól és a csalárd nyelvtől!
Mit érdemelsz, mit fogsz majd kapni, te csalárd nyelv?
A hős hegyes nyilait rekettye parazsával!
Jaj nekem, mert Mesekben kell tartózkodnom, Kédár sátrai közt kell laknom!
Régóta lakom már együtt a békesség gyűlölőivel.
Én békét akarok, de amint megszólalok, ők mindjárt harcra készek.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150