A Zsoltárok könyve
60. zsoltár
Isten megaláz, de fel is magasztal
1. vers
A karmesternek: A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Intelem, Dávid tanító bizonyságtétele
2. vers
abból az időből, amikor a naharajimi és a cóbái arámok ellen harcolt, Jóáb pedig visszafordult, és levágott a Sós-völgyben tizenkétezer edómi embert.
→
2Sám 8,12
3. vers
Ó, Isten! Elvetettél, szétszórtál bennünket! Megharagudtál ránk, állíts helyre minket!
4. vers
Megrendítetted, megrepesztetted a földet. Gyógyítsd be sebeit, mert megindult.
5. vers
Szörnyű dolgokat láttattál népeddel, bódító borral itattál minket.
6. vers
De jelt adtál az istenfélőknek, hogy megmeneküljenek az íj elől. (Szela.)
7. vers
Segítsen jobbod, és hallgass meg minket, hogy megmenekülhessenek kedveltjeid!
→
Zsolt 108,7
8. vers
Isten így szólt szentélyében: Örömmel adom örökségül Sikemet, és kiosztom a Szukkót-völgyet.
9. vers
Enyém Gileád, enyém Manassé, Efraim sisak a fejemen, Júda a kormánypálcám,
11. vers
Ki visz el az erős városba, ki vezet el engem Edómba?
12. vers
Csak te, Istenünk, noha elvetettél minket, te, Istenünk, bár nem jársz seregeinkkel!
13. vers
Adj nekünk mégis segítséget az ellenség ellen, mert az emberi segítség mit sem ér!
14. vers
Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez, ellenségeinket ő tapossa el.
Könyvek
