A Zsoltárok könyve
59. zsoltár
Könyörgés oltalomért
1. vers
A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul embereket küldött, hogy tartsák szemmel a házát, és öljék meg.
→
1Sám 19,11
2. vers
Ments meg ellenségeimtől, Istenem, védj meg támadóimtól!
3. vers
Ments meg a gonosztevőktől, szabadíts meg a vérszomjas emberektől!
4. vers
Mert ólálkodnak körülöttem, életemre törnek a hatalmasok, pedig se bűnöm, se vétkem, ó, Uram!
→
1Sám 20,31
5. vers
Bár nincs semmi bűnöm, sietnek, hogy rám rontsanak. Serkenj föl, jöjj ide, láss meg!
6. vers
Hiszen te vagy, Uram, a Seregek Istene, Izráel Istene! Ébredj föl, büntesd meg e népeket, ne kegyelmezz az alávaló gonoszoknak! (Szela.)
7. vers
Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban.
8. vers
Szájuk tajtékzik, ajkuk között mintha kardok volnának. Azt gondolják, nem hallja őket senki.
10. vers
Te vagy az én erőm, rád figyelek, Isten az én erős váram.
11. vers
Szeretetével jön felém Istenem. Még megengedi Isten, hogy lássam ellenségeim vesztét.
12. vers
Ne öld meg őket, hogy népem ne felejtsen! Tedd őket bujdosókká hatalmaddal, taszítsd el őket, Uram, mi pajzsunk!
13. vers
Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek!
14. vers
Végezz velük haragodban! Végezz velük, hogy ne legyenek! Hadd tudják meg az egész földön, hogy Isten uralkodik Jákóbon! (Szela.)
15. vers
Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban.
16. vers
Ennivaló után kóborolnak, és ha nem laknak jól, vonítanak.
17. vers
Én pedig hatalmadról énekelek, magasztalom minden reggel hűségedet. Mert erős váram vagy, menedékem, mikor bajba jutok.
18. vers
Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. Erős váram az Isten, az én hűséges Istenem!
Könyvek
