A Zsoltárok könyve
62. zsoltár
Megnyugvás Istenben
1. vers
A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára.
2. vers
Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget.
3. vers
Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig.
4. vers
Meddig támadtok egyetlen emberre, miért akarjátok mindnyájan megölni? Olyan, mint a düledező fal és a bedőlt kerítés!
5. vers
Csak azon tanácskoznak, hogyan taszítsák le a magasból. Hazugságban telik kedvük, szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. (Szela.)
6. vers
Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet.
7. vers
Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom.
8. vers
Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten.
9. vers
Bízzatok benne mindenkor, ti, népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk! (Szela.)
10. vers
Csak pára az emberek élete, hazug látszat a halandóké. Ha mérlegre kerülnek, a páránál is könnyebb mindegyik.
11. vers
Ne bízzatok zsarolt javakban, rablott holmival ne kérkedjetek! Ha gyarapszik is vagyonotok, ne bizakodjatok el!
→
Lk 12,15;
1Tim 6,17
12. vers
Szólott egyszer az Isten, és ezt a két dolgot értettem meg: Istennél van az erő;
Könyvek
