A Zsoltárok könyve
143. zsoltár
Könyörgés szabadításért
1. vers
Dávid zsoltára. Uram, hallgasd meg imádságomat, figyelj könyörgésemre! Hallgass meg, mert hű és igaz vagy te!
2. vers
Ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted!
→
Jób 9,2
3. vers
Mert ellenség üldöz engem, földre tiporja életemet, sötétségbe taszít, mint a régen meghaltakat.
4. vers
Lelkem elcsüggedt bennem, szívem megdermedt bensőmben.
5. vers
Visszaemlékezem a régi napokra, végiggondolom minden tettedet, elmélkedem kezed alkotásain.
→
Zsolt 119,52
6. vers
Imádkozva nyújtom feléd kezem, lelkem utánad eped, mint a kiszikkadt föld. (Szela.)
7. vers
Siess, Uram, hallgass meg, mert odavan a lelkem. Ne rejtsd el orcádat előlem, mert olyan leszek, mint a sírba leszállók!
8. vers
Hadd halljam minden reggel, hogy hűséges vagy, hiszen benned bízom! Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik lelkem.
9. vers
Ments meg ellenségeimtől, Uram, nálad keresek oltalmat!
10. vers
Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!
11. vers
Tartsd meg életemet nevedért, Uram, hozz ki engem a nyomorúságból a te igazságodért!
12. vers
Némítsd el ellenségeimet a te hűségedért! Pusztítsd el azokat, akik életemre törnek, mert a te szolgád vagyok én!
Könyvek
