A Zsoltárok könyve
109. zsoltár
Panasz rosszakarók miatt
1. vers
A karmesternek: Dávid zsoltára. Dicsérlek téged, Istenem, ne maradj néma!
2. vers
Mert bűnösök és alattomosok tátották fel szájukat ellenem, hazug nyelvvel beszélnek velem.
3. vers
Gyűlölködő szavakkal vettek körül, ok nélkül harcolnak ellenem.
5. vers
Rosszal fizetnek nekem a jóért, gyűlölettel a szeretetért.
6. vers
Állíts szembe vele egy bűnös embert, és vádló álljon jobbja felől!
7. vers
A törvénykezésből bűnösként kerüljön ki, még az imádsága is váljék vétekké!
9. vers
Fiai maradjanak árván, felesége pedig özvegyen!
10. vers
Szüntelenül bolyongjanak és kéregessenek fiai, a romok között keresgéljenek!
11. vers
Foglalja le mindenét a hitelező, idegenek fosszák meg szerzeményétől!
12. vers
Senki se maradjon hűséges hozzá, senki se könyörüljön árváin!
13. vers
Irtsák ki az utódait, már a következő nemzedék feledje el nevüket!
14. vers
Még ősei bűnére is emlékezzék az Úr, anyjának vétkét se felejtse el!
15. vers
Legyenek ezek mindig az Úr előtt, emléküket pedig irtsa ki a földről!
16. vers
Mivel nem volt gondja arra, hogy másokkal szeretettel bánjon, hanem az elesett és szegény embert, a megtört szívűt halálba kergette.
17. vers
Szerette az átkot: érje is utol! Nem telt kedve az áldásban: maradjon is távol tőle!
18. vers
Magára vette az átkot, mint a ruhát: hatoljon bele, mint a víz, csontjaiba, mint az olaj!
19. vers
Az legyen ruhája, amely befedi, és öve, melyet állandóan visel!
20. vers
Ezzel büntesse meg vádlóimat az Úr, akik rosszat mondanak rólam!
21. vers
De te, Uram, Uram, tégy jót velem nevedért! Jóságos szereteteddel ments meg engem!
22. vers
Mert én elesett és szegény vagyok, a szívem is sajog bennem.
23. vers
Mint megnyúlt árnyéknak, úgy kell elmennem, elsöpörnek, mint a sáskát.
24. vers
Térdem rogyadozik a koplalás miatt, testem lefogyott, sovány.
25. vers
Gyalázatos lettem az emberek előtt, néznek rám, és fejüket csóválják.
→
Zsolt 22,8
26. vers
Segíts meg, Uram, Istenem! Szabadíts meg kegyelmesen!
27. vers
Hadd tudják meg, hogy ez a te kezed műve, hogy te tetted ezt, Uram!
28. vers
Ha ők átkoznak is, te megáldasz, ha rám támadnak, megszégyenülnek, szolgád pedig örülni fog.
29. vers
Vádlóimat borítsa gyalázat, lepje el őket a szégyen, mint egy köpeny!
30. vers
Hangos szóval magasztalom az Urat, és dicsérem őt a sokaság előtt,
Könyvek
