A Zsoltárok könyve
91. zsoltár
Az Úr biztos menedék
1. vers
Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen,
2. vers
az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!
3. vers
Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől.
→
Zsolt 124,7
4. vers
Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége.
5. vers
Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal,
6. vers
sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól.
7. vers
Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el.
8. vers
A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését.
9. vers
Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak,
10. vers
nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.
12. vers
kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.
14. vers
Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet.
15. vers
Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt.
→
Zsolt 50,15
16. vers
Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.
Könyvek
