A Zsoltárok könyve
9. zsoltár
Isten az igazság őre
1. vers
A karmesternek: „A fiú halála” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.
2. vers
Hálát adok az Úrnak teljes szívemből, elbeszélem minden csodatettedet.
3. vers
Örülök és vigadok neked, zengem nevedet, ó, Felséges!
4. vers
Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak, és semmivé lettek előtted.
5. vers
Mert igazságot szolgáltattál ügyemben, trónodra ültél mint igaz bíró.
6. vers
Megdorgáltad a népeket, semmivé tetted a bűnösöket, eltörölted nevüket mindörökre!
7. vers
Vége van az ellenségnek! Feldúltad városaikat, hogy örökké romokban heverjenek, még emlékük is kiveszett.
8. vers
De az Úr örökké trónján ül, fölállította bírói székét.
9. vers
Igazságosan bíráskodik a világ fölött, részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket.
→
ApCsel 17,31
10. vers
Az elnyomottak menedéke az Úr, menedék a nyomorúság idején.
11. vers
Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak.
12. vers
Zengjetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, mondjátok el a népeknek felséges tetteit!
14. vers
Légy kegyelmes, Uram, lásd meg, milyen elesett vagyok gyűlölőim miatt! Te emelhetsz föl a halál kapujából,
15. vers
hogy elbeszélhessem sok dicső tettedet Sion leányának kapuiban, és vigadhassak, mert megszabadítottál!
16. vers
Maguk ásta gödörbe zuhantak a népek, rejtett hálójuk fogta meg lábukat.
17. vers
Megismertette magát az Úr, igazságot szolgáltatott. A bűnöst saját kezének műve ejti csapdába. (Közjáték. Szela.)
18. vers
A holtak hazájába kerülnek a bűnösök, minden olyan nép, amely elfelejti Istent.
19. vers
Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg az elesettek reménye.
→
Zsolt 22,25
20. vers
Ne engedd, Uram, hogy erőszakoskodjanak az emberek! Álljanak eléd ítéletre a népek!
21. vers
Vigyél véghez, Uram, félelmetes tetteket közöttük, hadd tudják meg a népek, hogy ők csak emberek! (Szela.)
→
5Móz 4,34;
5Móz 26,8
Könyvek
