A Zsoltárok könyve

Fejezetek:

… 28 29 30 31 32 …   ⇤ ← 30 → ⇥

1. vers

Zsoltár, templomszentelési ének. Dávidé.

2. vers

Magasztallak, Uram, mert megmentettél. Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon.

3. vers

Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem.

4. vers

Uram, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba.

→ Zsolt 16,10; Zsolt 116,3

5. vers

Zengjetek az Úrnak, ti, hívei, magasztaljátok szent nevét!

6. vers

Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás.

→ Ézs 54,7

7. vers

Míg jó dolgom volt, azt gondoltam: Nem tántorodom meg soha.

8. vers

Uram, kegyelmedből hatalmas hegyre állítottál. De mikor elrejtetted orcádat, nagyon megrettentem.

9. vers

Ekkor hozzád kiáltottam, Uram, és így esedeztem az Úrhoz:

10. vers

Mit használ neked a vérem, ha leszállok a sírgödörbe? Hálát ad-e neked, aki porrá lett, hirdeti-e hűségedet?

→ Zsolt 6,6

11. vers

Hallgass meg, Uram, kegyelmesen, légy segítségemre, Uram!

12. vers

Te pedig gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél.

13. vers

Ezért szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, Uram, Istenem!

Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150