A Zsoltárok könyve

14. zsoltár


Fejezetek:


Az emberek romlottsága


1. vers

A karmesternek: Dávidé. Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót.

Zsolt 10,4


2. vers

Az Úr letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent.


3. vers

Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem.

1Móz 6,12; Róm 3,12


4. vers

Nem tudja a sok gonosztevő, akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik – de az Úrhoz nem kiáltanak –,

Mik 3,3


5. vers

hogy majd egyszer nagyon megrettennek, mert Isten az igaz nemzedékkel van!


6. vers

A nincstelen tervét csúffá tennétek, de az Úr az ő oltalma!


7. vers

Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor az Úr jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel.

Zsolt 126,1

Fejezetek:


Könyvek